|
 |
|
|
... Raszkolnyikovnál, az első találkozásukkor, kitüntető figyelemmel és tisztelettel meghajolt őelőtte, örökre lelkébe vésődött a képe, mint egy csodaszép, megfoghatatlan jelenés.
Dunyecska végül nem bírta tovább, és otthagyta Szonyát, most már úgy gondolta, hogy a bátyja szobájában vár, talán mégis hazamegy előbb. Szonyát, amint maga maradt, kínzó félelem fogta el, nem tud... |
| 2010-02-27 14:09:19 |
|
|
|
|
|
|
|
... egy álló napig tartó viaskodása önmagával. Ezt az egész éjszakát isten tudja, hol töltötte, egyes-egyedül. De legalább döntött végre.
Bekopogtatott, az anyja nyitott ajtót. Dunyecska nem volt otthon, és véletlenül éppen akkor a személyzetből se volt a közelben senki. Pulherija Alekszandrovna előbb szólni se tudott boldog ijedségében, de aztán megragadta a fia kézét, és ... |
|
|
| 2010-02-26 14:19:57 |
|
|
|
|
|
|
|
... Sötét is van, a hely is megfelelő, a pillanat eléggé különleges... de persze, éppen most nem jön..."
Hirtelen eszébe jutott, hogy mit mondott Raszkolnyikovnak egy órával a Dunyecska ellen tervezett merénylete előtt. Azt ajánlotta neki, hogy bízza Razumihin gondjaira a húgát. "De ezzel alighanem csak magamat akartam bátorítani, és ő ezt kitalálta. Nagy selma őkelme, az m... |
| 2010-02-21 14:55:07 |
|
|
|
|
|
|
|
... korlátnak támaszkodott, és elnézte a vizet. Ugyanakkor pedig a háta mögött ott állt Avdotya Romanovna.
A híd elején találkoztak, de Raszkolnyikov nem vette észre, elment mellette. Dunyecska még sose látta így az utcán, meglepődött, szinte megijedt tőle. Csak állt, és nem tudta, szóljon-e hozzá, vagy nem? Akkor látta meg Szvidrigajlovot, aki sietve jött a Széna tér felől... |
|
|
| 2010-02-15 13:49:06 |
|
|
|
|
|
|
|
... sző Dunya ellen. Hátha még mindig fondorkodik? Majdnem bizonyos, hogy igen. És ha most, miután az ő titkát kileste, és így hatalma van felette, hatalmát fegyverül szándékszik használni Dunyecska ellen?
Ez a gondolat álmában is gyötörte néha, de ilyen világosan, tudatosan még sose bukkant fel benne, mint most, amikor Szvidrigajlovhoz ment. Már a gondolat maga is félelmes... |
|
|
| 2010-02-05 13:15:07 |
|
|
|
|
|
|
|
FJODOR MIHAJLOVICS DOSZTOJEVSZKIJ
Bűn és bűnhődés
Fordította Görög Imre és G. Beke Margit
ÖTÖDIK RÉSZ
1
A reggel kijózanító hatását Pjotr Petrovics is érezte a számára oly súlyos jelentőségű megbeszélést ... |
| 2010-01-11 15:57:30 |
|
|
|
|
|
|
|
... szabadított meg tőle - mormogta Pulherija Alekszandrovna, de úgy, mint aki még fel se ocsúdott, s nem tudja tisztán, mi történt.
Mindnyájan örültek, öt perc múlva már nevettek is. De Dunyecska el-elsápadt, szemöldöke összerándult, ahogy visszagondolt a történtekre. Pulherija Alekszandrovna el se tudta volna képzelni, hogy ő is örülni fog a szakításnak, reggel még úgy go... |
| 2009-12-26 14:27:39 |
|
|
|
|
|
|
|
... elárulja, milyen keveset jelentek kegyednek. Ebbe nem nyugodhatom bele, tekintve a kapcsolatot és a kötelezettségeket, amelyek köztünk fennállanak.
- Hogyan? - csattant fel Dunyecska. - Egy sorba emelem az ön értékét mindazzal, ami eddig drága volt nekem az életben, ami az egész életem volt eddig, és ön megsértődik, hogy kevésre értékelem?
Raszkolnyikov nem s... |
| 2009-12-23 15:23:11 |
|
|
|
|
|
|
|
... és erős suttogással, mélyen lesütve a szemét. Ajka és álla megint remegett. Már jóval előbb megdöbbentette a szegényes környezet, és most kibuggyant belőle. Szavait hallgatás követte. Dunyecska szeme mintha hirtelen felragyogott volna, sőt még Pulherija Alekszandrovna is nyájasan pillantott rá.
- Természetesen együtt ebédelünk, Rogyám - mondta, és felállt. - Gyerünk, Du... |
| 2009-12-15 15:46:55 |
|
|
|
|
|
|
|
... hozzátok, természetesen nem azért vártam, hogy megelőzzetek.
- No de, Rogyám! - Anyja megütközve nézett rá.
"Mi ez? Csupa kötelességből beszél velünk? - töprengett Dunyecska. - Engesztel és bocsánatot kér, mintha hivatalból tenné, vagy bemagolt leckét mondana fel!"
- Mihelyt felébredtem, mindjárt indulni akartam, de baj volt a ruhámmal, elfelejtett... |
| 2009-12-14 15:54:48 |
|
|
|
|
