| ... - Az idős úr, kimondva a szentenciát, visszahajolt munkája fölé, jelezve, hogy részéről a beszélgetés végéhez ért. Lánya emlékében felidéződött anyja alakja; aki a szűkszavú apával ellentétben csak úgy ontotta magából a szavakat. Úgy fakadtak fel belőle, mint a parányi forrásból az or-szágokon átszáguldó Duna, soha nem apadtak el gondo-latai, amelyek beszélgetésre késztették... |
