|
 |
|
|
Éjfélkor az ágya körül
Feslenének mese-arany-virágok
S őriznék szép királyfiak,
Paplanát se érintenék:
Ilyen volna a lyányod.
Lábig bókolnák cédrusok,
Lihegően űzné száz anya-átok,
Finom, szűz teste illatát
Itt hagyná századévekig:
Végzet volna a lyányod.
Szívenütne minden legényt,
Vágyba vinné, aki sohase vágyott... |
| 2011-04-26 01:24:15 |
|
|
|
|
|
|
|
Szabadulás fény-sáva olyan vékony
S a Halálig sem jutottam el,
Azután meg nincsen hajlékom
S hajlékot az Urnak sem épitettem
És itt állok hitetlen.
Harcaimnak emléke sem remegtet,
Tán helyettem járt itt valaki,
Aki bűnös csodákat kezdett:
Nézem és nem ismerem meg az arcom:
Ez az én hires harcom.
Csetepatáztam örökkön a... |
|
|
| 2011-04-26 01:23:30 |
|
|
|
|
|
|
|
Susogó nádak mezejében járok,
Királyi bottal csapkodok kevélyen
És zúg a nádas csúfondáros mélyen,
Királyi bottal valamerre járok.
Értem a titkot, a nádi beszédet,
Susog a nádas s én messzekiáltok:
Nádi világ, ím, megjött a királyod,
Midásznak sarja szállott, ím, elébed.
S bármint kacagtok léha, lenge nádak;
Hódolni fogtok új Midá... |
| 2011-04-26 01:23:30 |
|
|
|
|
|
|
|
Az én földem aludni akar,
Itt most szent, néma árnyak ingnak.
Engem ideűztek a hegyek,
Ez az én földem. Itt ütök
Téli tábort az álmaimnak.
Kék hegyek ködje omlik ide,
Hóharmatos a tarka avar,
Az én földem aludni akar:
Pedig én ide ünnepre jövök,
Fura lányokkal jövök ide:
Rózsa-lugas kell, nászágy kell nekünk,
Hahó, vén a... |
|
|
| 2011-04-26 01:23:08 |
|
|
|
|
|
|
|
Ujjait mélyébe bemártja
Páris vagy az emberi Sors:
Piros, ón, zöld, korom és sárga,
Rettenetes, végtelen ujjak
És fölzokog a Szajna árja.
Benyúlnak a lelkünk mélyébe
Titkos, nagy ujjak, karmolók.
Medrünkben megborzongunk félve:
Rettenetes, végtelen ujjak
És fölsírunk a süket éjbe.
Egy hidon megállok: alattam
A meg... |
|
|
| 2011-04-26 01:23:01 |
|
|
|
|
|
|
|
Vagyok én már: a Jövendőnek
Áldott, virágos méhében alszom.
Apró fiúk, csitri leányok
Hajnali lelkében szunnyadozik
Az én fényes Árgyilus-arcom.
Ők, a Jövendő, látnak engem.
Gyűlölöm ezt a víg, kicsi népet:
Szunnyadozó Árgyilus-arcom
Miért rejtik? Hogy Árgyilus vagyok,
Miért titok, amíg csak élek?
Szeretném megfojtani ... |
| 2011-04-26 01:22:46 |
|
|
|
|
|
|
|
Szemed szomoru és gonosz,
Két mély gyehenna-fészek:
Marja ki sós könny a szemem,
Ha a szemedbe nézek.
Ajkad mohó és vértelen,
Mint hernyók lepke-rajban:
Ha csókosan remeg feléd,
Fakadjon föl az ajkam.
Öled hivó, meleg, puha,
Mint a boszorkány-pelyhek
Altató, bűnös vánkosa:
Jőjj, Léda, megölellek.
... |
| 2011-04-26 01:22:27 |
|
|
|
|
|
|
|
Be szép ilyenkor a szép,
Be szép, hogy a hajómon viszlek,
Be szép, hogy szépnek hiszlek.
Talán te nem is tudod,
Hogy mindenek már megfakultak
S nincsenek már: csak multak.
Csak nekünk van még hajónk,
Árbocán a zászlós Jelennel.
Ím, itt a szivem, vedd el.
Távolból nyújtsd a kezed,
Édes kezek, szent elitéltek,... |
| 2011-04-26 01:21:58 |
|
|
|
|
|
|
|
Mert voltam búsult, csüggeteg, árva:
Így adtam magam paráznaságra,
Így adtam magam paráznaságra,
Bűnre, világra...
Így adtam magam szerelem-őszre,
Így lettem magam bús viselőse,
Így lettem magam bús viselőse,
Asszony-sors hőse.
Nem bánok semmit, mit cselekedtem,
Szent; kényes dolog volt minden tettem,
Szent, kényes dol... |
| 2011-04-26 01:21:53 |
|
|
|
|
|
|
|
Borzolt, fehér Isten-szakállal,
Tépetten, fázva fújt, szaladt,
Az én Uram, a rég feledett,
Nyirkos, vak, őszi hajnalon,
Valahol Sion-hegy alatt.
Egy nagy harang volt a kabátja,
Piros betükkel foltozott,
Bús és kopott volt az öreg Úr,
Paskolta, verte a ködöt,
Rórátéra harangozott.
Lámpás volt reszkető kezemben
És r... |
| 2011-04-26 01:21:33 |
|
|
|
|
