|
 |
|
|
... bújt, és nem gondolt vele. Egy bô reggeli harmat után elküldte az illatát a naphoz, hogy megkérdezze:
- Nap, szeretsz-e még engemet?
Az illat fölszállott a levegôbe, de kósza felhôk szétsodorták. Az üzenet nem jutott el a napig.
Másnap a színét küldte föl az árvácskavirág a naphoz. Akkor nedves ködök szállottak a völgyre, és elvették a virág színét... |... |
| 2008-10-30 17:13:53 |
|
|
|
|
|
|
|
...
ez az ösvény meg hol van,
remény ösvénye, merre,
nincsen előttünk járók
lábnyoma szikla-porban,
kavicsok között sincsen,
ezért hát fölfelé csak,
a felhő-zászlós csúcsra,
tüdő- és szívszakadva,
s ha felérünk, már tudjuk:
reményünk útja ott van
két talpunk alatt mindig,
a talpalatnyi sziklán, ... |
|
|
| 2008-10-30 09:11:53 |
|
|
|
|
|
|
|
... idő sem bolond
rágatlan enni meg?
Ha így van, nem büntethetem
magammal azt, aki
tűrhetőbb változatomat
sem könnyen bírta ki,
egén felhő miért legyen,
ki nap-féléje volt?
Tűzben a gyémánt szén leszen,
akármilyen csiszolt.
S versekkel tudhatok-e így
táplálni másokat?
Kiperget... |
| 2008-10-23 20:41:54 |
|
|
|
|
|
|
|
Úgy szeretnék néha vándor felhő lenni,
suttogó széllel, hozzád elrepülni.
Szép szemedbe nézni, csókolni a szádat,
s veled tölteni hosszú éjszakákat.
Szeretnék nevetni,
szívemből ölelni,
apró csókokat arcodra lehelni.
Minden reggel melletted ébredni,
édes csókkal álmodból kelteni.
... |
|
|
| 2008-10-20 19:59:00 |
|
|
|
|
|
|
|
Öszi tájék
Az égen a felhő egymást űzi-hajtja.
Suhogva hajlong a sikár.
Csóválja fejét a hegyélen a makkfa:
Hogy oda megint az örömteli nyár!
Gyülemlik a holló, varjú károgva.
... |
|
|
| 2008-10-16 20:50:26 |
|
|
|
|
|
|
|
... Felségesen fejezi ki ezt az Úr az Ő Igéjében: ,,Eltörlöm álnokságaidat önmagamért és bűneidről nem emlékezem meg" (Ézs 43, 25). Vagy: ,,Eltöröltem álnokságaidat mint felleget és mint felhőt bűneidet" (Ézs 44, 22). Nem akarunk-e Isten követői lenni, hogy ugyanabban a szeretetben járjunk? A Megváltó Péternek sem vetett a szemére semmit.
A szeretet... |
| 2008-10-15 13:19:38 |
|
|
|
|
|
|
|
... Derékig ért a víz.
Bemnyomta a magnót. Valami unalomtól túlfűtött hang énekelt egy hajdani nyárról. Egy lányról. Egy éjszakáról. Az égre nézett. A nap tompán bujdosott a felhők mögött, mint akinek nem jött még el az ideje. A gyomra nem így volt ezzel. Kíméletlenül követelte a magáét dörmögve és üvöltve. Aztán megkapta. Eltelt a kétnapos pörkölttel, mégis ü... |
| 2008-10-13 19:34:20 |
|
|
|
|
|
|
|
... bizonyságtétel az élő Isten munkájáról,
és szolgálja egyedül az ő dicsőségét!
,,Ó ne félj, ne rettegj, én veled vagyok!"
Ím e szó utamra csillagként ragyog.
Felhôk közt mint napfény, úgy tör át szavad:
Nem hagy el Megváltód, sohasem leszel magad.
Nem, soha magam, nem, soha magam,
Az Úr így ígérte ezt meg. Soha nem lesze... |
| 2008-10-12 18:09:51 |
|
|
|
|
