|
 |
|
|
Lásd, kedvesem, még olyan fiatal vagy,
most feslik lelked: gyönyörű virág.
Te énmellettem nem érhetsz nyugalmat,
hagyd magára a viharok fiát.
Ne kérdezz semmit. Bocsáss meg, feledj el,
te sorsom útján nem jöhetsz velem.
Vár rád az élet csendes örömökkel,|... |
| 2021-05-05 22:02:52 |
|
|
|
|
|
|
|
HÁMORI ISTVÁN PÉTER VERSEI
Hámori István Péter (1945. május 7. - ) kortárs író, költő, nyugdíjas újságíró, eddig több... |
|
|
| 2020-07-08 21:30:19 |
|
|
|
|
|
|
|
TELEKES BÉLA VERSEI
Telekes Béla (1891-ig Klein, Felsőtelekes, 1873. május 4. - Budap... |
| 2019-07-29 20:00:22 |
|
|
|
|
|
|
|
... ökör.
EZÜSTFEHÉREN
Én hóembert álmodtam, csillámos ágakat
mesébe csendesült fehérre szórt terekkel,
s ha leplük feslik itt-ott, varázsa átszakad,
én összefoltozom, akkor sem ébredek fel,
mert árk... |
|
|
| 2019-07-07 17:30:51 |
|
|
|
|
|
|
|
... -
SZERELMES ÜZENET
Szerelemről sugdos ma a szél is.
Szerelmesek talán kint a fák,
s szerelmet intenek a csupasz orgonák,
bár még nem feslik rajtuk virág.
Üzen a természet ezerféle módra
- égre fel... |
|
|
| 2019-07-03 19:00:17 |
|
|
|
|
|
|
|
SÍK SÁNDOR VERSEI
Sík Sándor (Budapest, 1889. január 20. - Budapest, 1963. szeptember 28.) piarista tanár, tartományfőnök, költő, műfordító, ... |
| 2019-03-04 22:00:30 |
|
|
|
|
|
|
|
... nap,
áraszt villódzó lángsugarakat.
Ébredő tájra hinti melegét,
elhagyja minden téli rejtekét.
Dalra fakad az élet a fényben,
szellő szárnyán zeng a madárének.
Rügy feslik, virág bimbóját bontja,
száll a kikelet illatmámora.
Bíborszínben jő az alkonyóra,
fáradt vándor tér most nyugovóra.
Sápadt hold mélán indul útjára,|... |
| 2019-01-29 18:02:08 |
|
|
|
|
|
|
|
... vér.
S ahogy a torkom éri a langyos, barna lé,
a szám, mint szende lányé, úgy biggyed lefelé.
Megdermedek: a mellem! a mellem! - hisz ez Ő!
Hogy ring, hogy tüzel, feslik és milyen pihegő.
S hogy megtelik a combom! s a térd, hogy gömbölyül!
S a vér, hogy elsötétült a húsomban fölül!
S hogy érzek mostan mindent: egy rongy élet tüzét,... |
| 2018-12-28 14:30:39 |
|
|
|
|
|
|
|
... élőknek a légszomj.
Úgy térnek vissza, hogy utána nem távoznak már.
Egy harangban lakik a csend.
Kioltott hangfalakat emelnek maguk köré.
A szavak szövete feslik. Mint amikor rongyot találsz.
Ásás közben mindig az jut eszedbe, hogy mély.
Mélyíted, mégis jelentéktelen, mint a kapu.
Amiben nem áll senki sem. Se érkező, se tá... |
| 2018-09-29 08:55:21 |
|
|
|
|
|
|
|
... dobbanása adja léptem ütemét,
mikor vágyakozva indulok ... |
| 2018-08-04 13:19:05 |
|
|
|
|
