 |
|
|
Sándor Fövényi
Sírva, dalolva
Majd egyszer ha meghalok,
olyan leszek mint a nagyok,
ám ne felejtsétek,
hogy a név amit a kőbe véstek,
csak ember volt, de sosem szolga,
ki ment az útján hol sírva, hol dalolva.
Sírtam mikor az akácos édes rongyát rám dobta,
s dalol... |
| 2021-06-14 19:09:16 |
|
|
