....
Harpauer Márta
Elengedés
Lassan engedtem el a kezed,
Féltettem nyíló életed.
De tudtam, meg kell tennem,
Mert később rabságnak érezheted.
Hát menj, és szállj magasra,
Én innen figyelem, hogy szárnyalsz.
S drukkolok, hogy sikerüljön,
Tudom, így majd vissza-vissz... |
