... megvetve
Keblünk fennen dobog.
Így a szük élet-ösvény
Naponként tágasabb,
Kedvünket gát nem kötvén,
Mind magasabbra csap.
Mi semmitől sem félünk,
Bármint forg a világ,
Örökké együtt élünk.
Mint szíves czimborák!
(1777.)
ÚJ ESZTENDŐ.
Régi meg Új közt
Tárva az ajtó
És bu-szalaj... |
