... fölugrottak álmukból: s ráznak, ütnek, lüknek, munkába küldenek engem!... De nem engedem én magam! Napszámos legyek? Durva, kérgeskezű munkás?
Menj, pusztulj előlem, te legszebb, hajnalporos regém, ne könyörögj nékem, utállak, érted?
De sír a rege gyönge hangon: - Ó, jó uram, alighogy élek, sápadt vagyok, meg te is az vagy, és éhes bennem a hajnal, mióta éhezöl... |
