Keresés: hanyatl?sodra, Koosán Ildikó versei, Alexandre Dumas A kaméliás hölgy, szeretettel, szeretettel, szeretettel, G János, Tormay : Az ősi küldött 1.1/1, Regénytrilógiám, CCCXXXIX. szonett, , Koosán Ildikó versei, Szent másodvirágzás-buzgalom., Kései napfény, krematórium emésztő, tüzében haldokló természet liturgiája,, akár hamvasztóban a halott, ha megéled,, felül, s tehetetlenül hanyatlik vissza;, ijedtre tágult fényvesztett pupilla, édes-, keserű avar-íz a szájban mind- mind az, elmúlás örökölt titka. Ilyenkor múlik, kicsit az ember is, kutatja léte apadó|, Alexandre Dumas A kaméliás hölgy, hozzád nem méltót, elveted; közönséges szerető vagy. Tégy úgy, mint a többi, fizess meg, s ne beszéljünk a dologról többet., Margit, kit ez a hosszú vallomás kimerített, hátrahanyatlott a kereveten, s hogy elfojtsa gyönge köhögési rohamát, ajkához, majd szeméhez szorította zsebkendőjét., - Bocsáss meg, bocsáss meg, imádott Margitom - mormogtam én -, mindezt meg, szeretettel, köve, nézd, minket is temet!, Kocints, igyunk! - kire? - kocints a régi, holt, Leányra, akit itt a langyos, régi fürdőn, Szelíd hullám ölelt, s a fénylő, sárga fürtön, Hanyatló Róma bús napfénye haldokolt., Óh, más táj van-e még, ahol így tud a rest, Aranynap haldokolni s hanyatlani dicsőség?, Tudod-e, mennyi nép vidám és hetyke ősét, Öl, szeretettel, , mint halovány-haju lányok, tűz-szinü csillag az ékük, libben a fátyol utánok. , Mennyei őzre vadásznak, nincs nyoma égi vadaknak. , Lassan a hegyre hanyatló , Hold poharába zokognak. , 32 , Fa tövén , tekereg a , kicsi kígyó. , "Tarajos , lila-fejü , kicsi kígyó, szivemet gyujtsad, , szeretettel, igenlését vagy lét-és társadalomkritikát. Gautier ebben a kérdésben sem hagy szempont nélkül minket. Szerinte a Baudelaire-versekben megfogalmazott életérzés nem a dekadencia, nem az ernyedt hanyatlás jele, hanem az érettségé, egy olyan társadalom és kultúra rezignált kritikája, mely már az érettség végső fokára jutott, egy olyan érettségi vagy túlérettségi fokra, ahol „a vé, G János, vége még a gyásznak, mert él még Zrínyi vér! , S a könyv az érczkapocscsal még tápot egyre kér!, S még olvasott tovább is Munkácsnak asszonya, Saját házának áll ott hanyatló alkonya;, Benn második férjének döbbentő rajza van,, Egy háboritott tenger, vész csapkodásiban., Elhagyta a szerencse, elhagyta Tökölit; , Árulóvá lett rajta ember, sz, Tormay : Az ősi küldött 1.1/1, özönlésében parti füzesek lecsüngő gallyait kapdosta., Az erdőkön innen elvétett udvarokról füst szállingózott. A földeken zöld darabokban berzengett a fiatal vetés és remegése felett, a hanyatló napfényben, kitárt karokkal egy útkereszt állt. A kereszt árnyéka hosszan lenyúlt a kanyargó hadútra. Ung lova belelépett az árnyékba, a patkó rátiport, míg a lovas szeme a nap fe, Regénytrilógiám, kitörés a számunk-ra! Próbáltál telefonálni már te is, ugye? Mint egykor én! Meg elfordítani a kapu zárjában a kulcsot: lehetetlen!, Laura Donna zokogva rohant a szobájába, s az ágyára hanyatlott. Úgy ömlött párnájára a könnye, mint a felfakadó felhők méhéből a tavaszi eső; s a párna száraz maradt, ránctalan, mint ami érintetlen… , IV., Az ébredés h, CCCXXXIX. szonett, Láncaim, Megbélyegzett az élet sodra vele,, Létem hanyatló frigy börtönében él;, Hol nincs már vágy, s testek heve -, Csak a régen meghalt szenvedély!, Mit ősz hozott anno, s ősz is lopta azt,, - Már nem sír, nem nevet, nincs több fény,, Mely dicsre emelne napra-nap…, S kiért majdan "holtomiglan" élnék., Sok év telt, újra , , ,KiNeHagyd, Ki Ne Hagyd