|
 |
|
|
... kép, melyen egy vaskos bakancs
rátipor egy szál virágra. Mélyen megrendítő, az erő és
a gyengeség harca. A virág addigi szépsége elveszik,
szétroncsolódik, de az illata így megtiporva érződik
leginkább. A földbe döngölt virág szépsége még így sem
vész el, mert megmarad az illat, ami mindent áthat,
átjár. Mert az igazi virág nem... |
| 2010-03-29 10:01:24 |
|
|
|
|
|
|
|
...
ébredjen a szép természet!
Ha kizöldül fa és bokor,
égi kertész füvet locsol,
szellő borzol kóc hajamba,
napfény csókol a nyakamba .
Ha meglegyint egy régi illat
mit tüdőm mélyen beszívhat,
ha madárdal ébreszt reggel,
tangót táncol a lelkemmel...
Akkor szívemet kitárom,
az új tavasznak: felajánlom! ... |
|
|
| 2010-03-29 08:43:04 |
|
|
|
|
|
|
|
... minden madár. Kacagtak a virágok, és kacagott a patak. Tündérek táncoltak a fák alatt, bukfencet vetettek örömükben a manók. A szellő megcsiklandozta a fák leveleit, és fent a sziklán tavaszillatú madárdalokat énekelt a visszhang.
Milyen szép! - mondta még egyszer az ember.
Az angyalok pedig odaléptek hozzá, egyenként, lábujjhegyen és nyitott szívébe beletették a k... |
| 2010-03-28 21:37:52 |
|
|
|
|
|
|
|
... letörni, neked,
tündérkém, az új tündért, amikor
észrevettem, hogy egész hangyaboly
szorong rajta: az áradt Balaton
felett, mint egy zöld-sárga árbocon,
ott rekedtek: az illat és a méz
csalta csapdába őket, a munka és
kötelességtudás: vagy ötvenen
őrjöngtek a kis, nyurga szigeten,
rabok, veszendők... Lám! - gondoltam, és
szívem els... |
|
|
| 2010-03-28 14:45:29 |
|
|
|
|
|
|
|
Reményik Sándor:
Maradj velem!
Maradj velem - hisz nem kívánok semmit
Tetőled, csak hogy néha lássalak.
Maradj velem, csak hogy mint illat lengd be
Néhanapján nagy árvaságomat!
Maradj velem, szólj hozzám néha-néha,
S ha én is szólok: rossznéven ne vedd -
Szeresd versem rendetlen ritmusát
S számláld rendetlen szívverésemet!... |
|
|
| 2010-03-28 14:35:39 |
|
|
|
|
|
|
|
... meg?
Hányszor mentettél meg? Életre ítélve!
Mint fuldoklót a tengerből,
Egy jó angyal, hajánál fogva vonszol a partra.
Virágillattal térítettél észre,
De száz rózsa tövise szúrta a kezem.
Enni adtál, de közben hagytad, hogy éhezzem... |
| 2010-03-28 14:27:58 |
|
|
|
|
|
|
|
... legyek.
Legjobb barát! szavamra mondom,
Megtisztelő egy hivatal,
De nem vagyok hozzá elég vén,
S ön aggasztóan fiatal.
Ön csupa élet, csupa illat,
Lángol vakít, hevít, ragyog,
Hát hogyne szomjaznám a csókját
Én, aki angyal nem vagyok?
Olyan kevés amit kivánok...
Ha osztozkodni restel is,
... |
| 2010-03-28 08:54:23 |
|
|
|
|
|
|
|
... élt az ember.
Még tudni kell azt is, hogy a ház kéményén tavasztól őszig gólyák álldogáltak, s az eresz alatt egy fecskepár fészkelt. Tudni kell, hogy tavasszal rügyező nyírfák illata vette körül a házat, s nyáron madárdal és sok virág.
A háznak nagy vaskos falai voltak, s az ember évente egyszer fehérre meszelte őket, kivéve ott, ahol a vadrózsa kús... |
| 2010-03-27 18:00:13 |
|
|
|
|
|
|
|
... végére.
S álmos szemmel kaffant egyet olykor-olykor
az orra környékén döngicsélő légyre.
Ezalatt a falu élete megárad:
a ludak gágogva a rétre kiszállnak;
szurok-illat terjeng kovács műhelyéből;
a cigány kilép a község tömlöcéből;
réce megy a vízre; gyermek iskolába;
öreg édesanyó az istenházába.
http://img534.imagesha... |
| 2010-03-27 08:09:32 |
|
|
|
|
|
|
|
... tó.
Lomb köze tarka
szárnysuhogás:
mennyei kardal
zeng, fuvoláz.
Nyílik a bimbó
a nap elé,
zümmög a ringó
szirmon a méh.
Mozdulat, illat
kél, remegő,
izgat és altat
a levegő.
Újra - mi lobban?
Rezzen a szél,
s bár a bokorban
máris alél,
láng üti, boldog
tűz a szí... |
| 2010-03-27 08:04:26 |
|
|
|
|
