|
|
|
De most már megfogom a kezedet.
Járni akartam - kisgyerek - magam,
És elindultam. Istenem, de szép volna elmenni egyedül
Amoda messze!
De nagy kövek vannak az útban, nagyobbak nálam, hegyesek, kemények.
Minden lépésnél elbotlottam és megütöttem magamat.
És ott ültem a földön,
S ijedten néztem szét magam körül a nagy komor szobában.
Te... |
2007-03-13 09:05:01 |
|
|
|
|
|
|
... búzamezőivel, hegyekkel körülvéve...
Tovább böngészve a zacskó feliratát kiderül, hogy a burgonyás tallér tartalmaz még burgonyakeményítőt, növényi zsírt és burgonyaport is. Istenem, burgonyapor!
Drága jó nagyapám jut az eszembe, ki délután hazatérve a földekről egy nagy szalmazsákot tett nagyanyám elé a konyha padlójára, majd élete párjára nézett hosszan, némán, v... |
|
2007-03-12 15:20:32 |
|
|
|
|
|
|
... ölel meg,
Nem is csoda, már nem gyermek.
A hegedű a korcsmából
Ki-kiszól, de az is gyászol,
Ezelőtt még, - hejh azóta
Szomorúbb a magyar nóta!
Én Istenem, mit vétettem,
Hogy itthon idegen lettem?
Tovább megyek, meg-megállok,
Mindent másképen találok.
Csak a harang beszél hozzám.
Szomorúan, régi hangján,
... |
2007-03-12 13:41:43 |
|
|
|
|
|
|
Dsida Jenő:
Hálaadás
Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat!
Körülvesz virrasztó áldó szeretettel.
Értem éjjel-nappal dolgozni nem restel.
Áldott teste, lelke csak érettem fárad.
Köszönöm, Istenem az édesanyámat.
Köszönöm a lelkét, melyből r... |
|
2007-03-11 15:09:53 |
|
|
|
|
|
|
... az emberek talán elsem hinnék.
Álmaimb... |
|
2007-03-10 19:32:45 |
|
|
|
|
|
|
... leltározáskor.
Nem tudok már ehhez mit hozzáfűzni, csak annyit -- szavakban nem tudom megfogalmazni, de szívemben gyászbeszéd sír az emberségért...
HÁLAADÁS
Dicsőség Néked Istenem!
Reményem, - életem,
Szenvedésem bő jutalom,
Nincs benne bú, és fájdalom!
Óh, bárcsak engedelmes lennék!
Én a bűnös - mit is kérhetnék?
Van... |
2007-03-10 18:33:56 |
|
|
|
|
|
|
... őket...
Talán ezért is szomorú, mert elérhetetlenek...Szomorú, mert még csak lehetőség sincs a kapcsolatterem... |
2007-03-09 17:48:27 |
|
|
|
|
|
|
Reményik Sándor: Ne ítélj
Istenem, add, hogy ne ítéljek
Már tudom én, honnan ered,
Micsoda mélységből a vétek,
Az enyém és a másoké,
Az egyesé, a népeké.
Istenem, add, hogy ne ítéljek.
Istenem, add, hogy ne bíráljak:
Erényt, hibát és tévedést
E... |
2007-03-09 17:13:49 |
|
|
|
|
|
|
... számmal, de amint megtudták, hogy tüdőbajos család, hamar odébbálltak. Így múlt az idő. Anyám csak sóhajtozott: - De jó lenne minél előbb elkerülni messzire innen, drága Istenem, nem szeretnék én is a nővéreim sorsára jutni. - Így fohászkodott minden este.
Egy nyári napon, mikor az iskola már bezárta kapuit, anyám megismerkedett egy fiatal... |
2007-03-09 14:56:43 |
|
|
|
|
|
|
... kérem,asszonyom hogy írjon,
Írja meg hogy engem szeret,egyedül csak engem,
Gyógyitsa meg gyöngybetükkel asszonyom a lelkem,
Ezerszer is elolvasom minden sora ék... |
2007-03-09 14:49:32 |
|
|
|
|