|
|
|
VERSEK
Nyulász Péter: Éhes mackó
Cammog a mackó, emeli a lábát
Ágak között, bokor alatt keresi a málnát
Mézet is enne, mászik a fára
De az öreg odvas fának letörik az ága
Fenekére huppan, sajog keze lába
Szomorkodik szegény maci: nem lesz vacsorája
Nyulász Péter: Almát eszem
Almát eszem ropogtatom
Fogaim közt... |
|
2016-06-07 09:07:31 |
|
|
|
|
|
|
... a lantos verseiből, amelyek szépen hangzottak a koboz mellett.
Imre deák úgy leste a törököt, mint aki aranyat talált, s retteg, nem markolja-e fel előle más. Úgy pislogott a jegenyés felé, mintha már is írnák a kutyabőrre a donátiót róla.
A török csapat egy kicsit óbégatott, egy kicsit szedtevettézett, rázta a rongyot a vár felé, aztán megindult és beljebb k... |
2013-05-01 06:43:30 |
|
|
|
|
|
|
TAMÁSI ÁRON
HAZAI TÜKÖR
KRÓNIKA
1832-1853
TARTALOM
ELSŐ FEJEZET
A SZÁRAZ BOT KIVIRÁGZIK
MÁSODIK FEJEZET
ELŐRE A HAT FORINTOS SZÉLBEN
HARMADIK FEJEZET
AZ ARABUS HETESEK ZÁSZLÓT BONTANAK
NEGYEDIK FEJEZET
A NÉP ... |
|
2012-04-07 16:23:06 |
|
|
|
|
|
|
... nyájasan -
Tavaszi est, a nap im lemenőben.
A lyány nem szól, de úgy sír, úgy zokog,
S el-elfordul szegény, szégyenli tőlem.
Immár a végső ház előtt megyünk el,
A jegenyék bucsúra inganak.
Az ostor pattog és mint menyegzőre
Szilaj-vigan vágtatnak a lovak.
Oh ifju úr, engem megöl a bú.
Ej, ej milyen bohó vagy, szép babácskám!
... |
|
2010-11-12 19:42:35 |
|
|
|
|
|
|
KUTHY LAJOS
HAZAI REJTELMEK
MÁSODIK KÖTET
TARTALOM
XXIII.
(Lőbl Simon.)
XXIV.
(Folytatás.)
XXV.
(Intéző tervek.)
XXVI.
(Vallomások.)
XXVII.
(Mariska esete.)
XXVIII.
(A besztereczi lápvidék.)
XXIX.
(Örsy Zalánka... |
2010-11-04 10:06:06 |
|
|
|
|
|
|
Komjáthy Aladár: Mint az állatok
Néha füstön, lángon, szenvedélyen,
vad fényen át egy sóhaj tör felém
és mint a tél jéggé fagyasztja vérem.
A vágy tűz-arca holtszínűre sápad
s egy kén-szemű, zord isten néz le rám,
fülembe zúgva szörnyű, sanda vádat.
Ekkor a gyötrött, kínzott, ősi állat
szűköl belőlem, haldokló gorilla,
kit ... |
2010-06-05 14:47:33 |
|
|
|
|
|
|
... csillagok
És fényük búsan, szomorún lobog,
Mint gyertyák, melyek, hol a szemfedője
A holt leánynak sápadtan fehérlik,
Búskomoran, hallgatva állanak;
Mint jegenyék, ha már leszáll a Nap,
Sötét csucsukra hintve égi fényit,
Haldoklóként, ki utolsót lehel még,
Melyben szép lelke rejtve szétoson -
Ki este surran álmos utsoron,
... |
2007-09-02 06:31:31 |
|
|
|
|