|
 |
|
|
ÁLOM -- VALÓ
Fekszem kínos ágyon. Minden tagom össze-
Zsibbadoz fektemben, mintegy lekötözve.
Csak tompán sajog a fájdalom, nem éget;
Homlokomon érzek hideg veritéket.
Minden pehelyszál nyom, mint egy-egy kődarab,
Akadoz eremben a vér, s el-elmarad;
S míg legyez szárnyával borongó pillámon,
Körmével szorítja keblemet az álom... |
| 2007-04-28 12:03:39 |
|
|
|
|
|
|
|
AZ ÖRÖKSÉG
Azok a magyarok, kik e hazát
Véren vették, vérrel ótalmazák,
Azok a magyarok, ha riadót fúttak,
A halál képétől nem messzire búttak.
Lakásuk volt paripájok háta,
Vetett ágyok kemény nyeregkápa:
Ettek és aludtak vérmocskolta nyergen,
Jártak éjjel-nappal sok nehéz fegyverben.
Nem kérdezték: sok-e ... |
|
|
| 2007-04-28 12:02:36 |
|
|
|
|
|
|
|
A RODOSTÓI TEMETÕ
Vess lángot előttem, éjjeli szövétnek,
Képzelet! s világits éjek éjjelébe;
Messze, határin túl sok rabszolga népnek,
Hozd a kis temetőt lelkemnek elébe:
Hogy lássam az éjet, mely ottan feketűl,
Halljam a csöndet, mely szent hamvak felett űl.
Hol a kéz, hol a kéz, aki fölemelje... |
| 2007-04-28 11:21:56 |
|
|
|
|
|
|
|
TÉLBEN
Álmodám tavasszal,
Szép, derűlt, virágos tavaszi napokkal;
Zöld berek aljában susogó szellővel,
Csevegő patakkal.
Jártam új mezőn, hol
Ménták illatoznak oldalán az érnek,
Mely az őszvetés közt elbolyong, de ismét
Azon helyre tér meg.
Hullámzó vetés közt
Búvócskázik a ... |
|
|
| 2007-04-28 11:16:28 |
|
|
|
|
|
|
|
A TUDÓS MACSKÁJA
Nagy lett volna a tudósnak
Az ő tudománya,
De mi haszna, ha kevés volt
A vágott dohánya.
Könyvet irt a bölcseségről
-- S hajna!
Akkor esett ez a bolond
História rajta.
Nem szeretett ez a tudós
Semmit a világon,
Járt legyen bár égen-földön,
Két avagy négy lábon:
De a ken... |
|
|
| 2007-04-28 11:14:28 |
|
|
|
|
|
|
|
A RAB GÓLYA
Árva gólya áll magában
Egy teleknek a lábjában,
Felrepűlne, messze szállna,
Messze messze,
Tengerekre,
Csakhogy el van metszve szárnya.
Tűnődik, féllábon állván,
El-elúnja egyik lábán,
Váltogatja, cserélgeti,
Abban áll a
Múlatsága,
Ha beléun, újrakezdi.
Szárnya m... |
| 2007-04-28 11:12:45 |
|
|
|
|
|
|
|
A MÉH ROMÁNCA
Ablak alatt
A pünkösdi rózsa,
Kezd egy kicsit
Fesleni bimbója:
Kékszemű lyány,
Válogat belőle,
Koszorúnak
Holnap esküvőre.
Reménykedik
Egy kis méh az ágon:
Szép eladó,
Jaj, ne bántsd virágom!
Ezt az egyet
Magamnak kerestem,
Alig hasadt
Mikor eljegyezte... |
| 2007-04-28 11:06:18 |
|
|
|
|
|
|
|
... VÁLASZ PETÕFINEK
Zavarva lelkem, mint a bomlott cimbalom;
Örűl a szívem és mégis sajog belé,
Hányja veti a hab: mért e nagy jutalom?
Petőfit barátul mégsem érdemelé.
Hiszen pályadíjul ez nem volt kitűzve...
Szerencse, isteni jó szerencse nékem!
Máskép szerény művem vetém vala t&u... |
| 2007-04-28 11:02:38 |
|
|
|
|
|
|
|
| Bizonyára mindenki hallott már a Kálvin téri, városligeti leves osztásokról, az ócska, ütött-kopott kondérokról, az azokból kiszolgált, levesnek titulált löttyről, s e jótékonysági akció "apostoláról", Róbert bácsiról... Igen, arról a köpcös, kecskeszakállú, enyhén karikalábú, bajuszos kis Róbert bácsiról van szó, aki 1925-1930 között úgy tündökölt a magyar jótékonyság egén, m... |
| 2007-04-26 17:49:11 |
|
|
|
|
|
|
|
  A dadogós meg a barátja találkoznak.
Kérdezi a dadogóst a barátja:
- Mi újság veled? Megházasodtál már?
- N-n-nem. - mondja az. - E-e-elhagyott a me-menyasszonyom.
- Mikor és miért? - érdeklődik a másik.
- K-k-karácsonykor. - mondja a dadogós. - Éppen m-megkértem a k- kezét,
és igent m-mondott, mikor l-l-láttam, hogy a m-m... |
| 2007-04-22 23:14:31 |
|
|
|
|
