|
 |
|
|
Arany-Tóth Katalin;Van...
Van, kinek gyermeket nem ád az Ég,
Van, ki eldobja gyáván szülöttjét.
Van, kinek hiába fogod kezét,
Van, ki veled élné le életét.
Van, ki másban keresi a hibát,
Van, ki sosem védi meg igazát.
Van, ki szerény, s ezért eltapossák,
Van, ki büszke, kihívó mutatvány.
Van, ki gazdag, de szívet nem kapott,
V... |
| 2010-05-22 07:56:53 |
|
|
|
|
|
|
|
Szép napot kedves Tibor!
Mindig mondtam Neked, hogy értékes ember vagy. Kérlek, ha éppen nem így gondolnád Magadról, olvasd vissza a saját bejegyzésedet és rá fogsz lelni az igazi segítő, emberszerető, természetet tisztelő, csodálatos emberre, tehát ÖNMAGADRA, aki úgyis tud és képes adni, hogy közben nem kap senkitől semmit cserébe. A Jó Isten kegyelme és szeretete vigyá... |
|
|
| 2010-05-22 06:35:33 |
|
|
|
|
|
|
|
Harcos Katalin:
Még várlak...
Minden óra és perc közelebb hoz.
Még várlak. Hiszem, hogy megérkezel.
Talán ehhez a rőt alkonyathoz
te adsz majd színt, amíg beléveszel.
Súgom magamnak: sokat ne várjak,
hiszen enyém volt annyi minden más:
család, gyerekek, munka olyan mód
ahogy teljesüve szinte már csodás...... |
| 2010-05-20 22:19:46 |
|
|
|
|
|
|
|
Harcos Katalin:
Szerelemre vágyom!
Már a múlté régi üdeségem...
szemem fénye is megfakul lassan,
de a remény még nem hal meg bennem
csak a legutolsó pillanatban.
Szívem újra szerelemre vágyik,
testem tüzes, izzó szenvedélyre...
Szeretni szeretnék mindhalálig,
pedig fel kéne tán adnom végre!
Tán az tudna o... |
|
|
| 2010-05-20 22:17:09 |
|
|
|
|
|
|
|
....
Harcos Katalin:
Ha szeretnél
Mióta írtál, mindig veled vagyok
Mosolygós arcod a képröl rám nevet,
Álmomban ajkadra lágy csókot lopok
és szemem őrzi meleg tekinteted.
Mióta irtál, ébren is álmodom
Tenyeremben fognám drága kezed ...
ha szeretnél ... mindig újra gondolom,
mint viszonoznám forrón a szerelmed.... |
|
|
| 2010-05-20 22:10:48 |
|
|
|
|
|
|
|
Harcos Katalin:
Karodban ringatózom...
Árad a zene... karodban ringatózom.
Régmúlt emlékeim törnek elő:
érzések, amikbe most beburkolózom,
a jelen így lesz elviselhető...
Átölelsz, égő szád az ajkamra siklik...
Fogunk összekoccan, - csókunk őrjítő.
Borostás állad szúr, de belém nyilallik
a vágy, - s ... |
| 2010-05-20 22:02:26 |
|
|
|
|
|
|
|
Harcos Katalin:
Visszavárlak...
A percek lustán peregnek,
vánszorgó vénség az idő.
Érzékeim tán szenderegnek,
de türelmetlenségem egyre nő.
Lépj ki a homályból végre
a boldogító napütésre!
Két napja már, hogy elmentél...
vagy csak két napja láttalak?
Oly jó nekem, hogy rám leltél!... |
| 2010-05-20 21:57:42 |
|
|
|
|
|
|
|
Harcos Katalin:
Nincs jövő nélküled ...
Még csókod tüze izzik ajkamon,
nyelvemen ízed édes emlék,
bőröd bársonyát ujjamban hordom,
minden percben karodban lennék ...
de hol van a meghitt menedék?
Ölemben vágy lávasága ébred,
éhezem tested vad ostromát ...
míg a jelen más vágyait éled
én még őrzöm múltunk... |
| 2010-05-20 21:50:34 |
|
|
|
|
|
|
|
Harcos Katalin:
Mit mondanál....
Mit mondanál,
ha most kezedbe tenném két kezem,
tekintetemből sütne az érzelem,
s csókra várón lehunynám a szemem?
Mit mondanál,
ha fejem a válladon nyugodna,
vagy ajkam kis pilleként csapongva
csókolna, és szerelmet susogna?
Mit mondanál,
ha éreznéd te... |
| 2010-05-20 21:43:21 |
|
|
|
|
|
|
|
Harcos Katalin:
Mint aki hazatért...
Vendéged voltam tegnap éjjel.
Úgy fogadtál, mint aki hazatért.
Amint beléptem az esti széllel
hajam borzas volt, s a szívem remélt...
Karodba zártál, s hajamba fúrtad
arcod, úgy suttogtad: ,,Isten hozott!"
s én boldogan feledtem a múltat,
amikor rám senki sem áhított.|... |
| 2010-05-20 20:01:19 |
|
|
|
|
