|
|
|
... búja - unalom volt.
Csak az ég volt társasága.
(Minthogy onnan származott is)
Ártatlan szép két szemével
Nézegette ő napestig;
Hogyan mennek, mendegélnek,
Kavarodnak, oszladoznak,
S meg-meg újak kerekednek,
De szüntelen váltakoznak,
Soha, soha nem maradnak
A sok különféle felhők,
Szakadatlan úgy, miként az
Örökkévaló időn... |
2018-07-05 08:34:54 |
|
|
|
|
|
|
... perzselődik
Melegség önt el
Úgy vágyakozik.
Már a látvány is
Sok nekem hirtelen
Hát még az oly gyorsan jött
Fellobbanó szerelem.
Testek és érzések
Kavarodnak össze
De nincs senkinek
Ellenvetése.
Egymásnak teremtette
Az isten az embert
Bármit teszel ellene
Biztos hogy nem nyersz.
2017... |
|
2017-04-08 17:53:04 |
|
|
|
|
|
|
... éppen a karácsonyi ajándéklistával a kezünkben (vagy anélkül) idegesen és kapkodva vásárolunk, fejben már az ünnepi menüt főzzük, aminek hozzávalói a munkahelyi véghajrá tennivalóival kavarodnak káosszá. Mire felcsendülnek a Csendes éj dallamai, már csak állunk a csillogó fa alatt megfáradt és fénytelen tekintettel...
advent-1756251_960_720
Advent az örömteli várakoz... |
2016-11-27 14:43:11 |
|
|
|
|
|
|
... megy."
De térjünk vissza testünk utazására. Nem részletezem a különféle eljárásokat, de a helyzet afféle; ,,valahogy csak meg kell oldani" szituáció. Testek préselődnek, kavarodnak zokszó nélkül napról napra. Példának okáért, hiába kapott a részleg ízléses fém dobozokat a csecsemőknek. A papírdoboz könnyebb... És ez még mindig nem a vége. Ha nincs ... |
|
2016-04-09 10:04:41 |
|
|
|
|
|
|
Sok emlék elevenedik fel bennem most.
Úgy kavarodnak csak az üres, sötét szobában.
Egyedül, zenével a fülemben, a lelkembe lakattal zárt kincses-dobozom,melyben emlékeim őrzöm.
Sajnálok sok dolgot,rá jövök most ezekre. Hogy mennyi mindent, elszalasztottam,hagytam hogy elússzon az orrom előtt, és még utána se nyúltam.
Annyi gondolat van most a fejembe, és úgy sze... |
|
2016-04-01 21:16:19 |
|
|
|
|
|
|
... emlékeimbe, magára kapja lelkemet, és száguld előre a nagy fehérségbe, mint a hóban a kutyaszán. Előre, egy olyan dimenzióba, ahol csak a jelenpillanat létezik, annak örülünk, ahogy arcunkba kavarodnak a hópelyhek, ahogy ránk süt a szelíd téli nap, és előttünk szinte repül a hatalmas fekete kutyus, lobog a szőre és a mindig mosolygó arcából kilógó rózsaszín nyelve. Ez az életöröm,... |
2015-07-19 20:14:53 |
|
|
|
|
|
|
... beleszerettem a tanárnőimbe, és a barátnőkbe, de ezek a kapcsolatok mindig plátóiak maradtak - igaz, ez akkoriban még nem zavart, sőt fel sem ismertem igazából, hogy miféle érzelmek kavarodnak bennem.
Így ment ez egészen tizenhat éves koromig, amikor egy táborban összecsókolóztam egy lánnyal. Egy másik iskolából jött, ott láttam először. Összehaverkodtunk, és egy ... |
2014-04-07 13:16:43 |
|
|
|
|
|
|
... tanár jön. Egy hölgy. Nem is ezzel lett volna a baj, de a gyerek mondta ő nem hegedül tovább. Na azt ne! Félrehívtam, és kértem keressünk egy megoldást. Na holnap lesz egy utam, és újra kavarodnak a heti dolgaink! Fantasztikus! De a gyerekekért mindent! Ha magán úton tanulja tovább a zenét, nekem az is jó. Van tehetsége, nem is kevés! Nem szeretném veszni hagyni! Sosem lehet tudni... |
2014-01-16 20:32:18 |
|
|
|
|
|
|
... csipkerózsa?
vagy csak szamárkóró remeg
a jajongó őszi szélben
túl a kopár domboldalba.
Még arcomba csapódik
enyhe percnyi nyár,
csókavijjogással kavarodnak
november-alkonyok,
keleten zokogva semmisül meg
az élni vágyó határ,
s hideg csókkal távoznak
táncoló tegnapok.
Még tél sem jött,
s már vágyom a tav... |
2013-04-13 23:15:05 |
|
|
|
|
|
|
... búja - unalom volt.
Csak az ég volt társasága.
(Minthogy onnan származott is)
Ártatlan szép két szemével
Nézegette ő napestig;
Hogyan mennek, mendegélnek,
Kavarodnak, oszladoznak,
S meg-meg újak kerekednek,
De szüntelen váltakoznak,
Soha, soha nem maradnak
A sok különféle felhők,
Szakadatlan úgy, miként az
Örökkévaló időn... |
2011-11-10 10:59:55 |
|
|
|
|