|
|
|
...
Kopár éj után
perzselő álmok között
ébred a hajnal.... |
2011-11-03 16:47:17 |
|
|
|
|
|
|
...
Mind mind
egészre rész
ha félrenéz az ész
és érte nyúl a kéz
(megrövidít a csibész...)
Ha félve élsz? éber nyúl a kéz
már félig sem élsz
semmit el nem érsz
mert rossz szom- széd a félsz
... |
|
2011-11-03 16:44:04 |
|
|
|
|
|
|
NAGY IDŐK TANÚJA...
.
Sokáig hiába vártam,
és hívogattam "éger mestert",
nem akart kötélnek állni -
bár egy iskolába jártam
az unokahúgával,
mégsem akart
szóba állni velem -
egy interjúra,
megállni egy szóra?
az Istenért se... |
2011-11-03 16:41:42 |
|
|
|
|
|
|
ALKONYI ÓRA
Keresztet vet estére a csend.
Alkonyodott, puha párákba öltözött a zöld -
az alkonyi fény az ég harangján tündökölt - sugárözön örvénylett, áradt záporozva - arany- ködöt, bíborfátylat terített a tájra, még őrízte éltető melegét a föld.
A Nap k... |
|
2011-11-03 16:35:00 |
|
|
|
|
|
|
EMLÉKKÖNYVBE
Szeretem, amikor egy kismadár
A fagyöngy gömbjéről énekel -
Szeretem, ha fény dajkálja szívem
S nem riasztja kedvem félelem.
Szeretem, ha hétágon süt a Nap
Borongó, barna fejem felett
S őzszemű könnyes kedvesem fest
Sugaras lényéből kék ... |
|
2011-11-03 16:27:08 |
|
|
|
|
|
|
...
hivatlan vendég
a küszöbre szemetelt
és nem is köszönt...... |
2011-11-03 16:25:03 |
|
|
|
|
|
|
Juhász Gyula:
Japánosan
Az esti felleg néha rózsaszínű,
És néha bíbor, majd kék, majd arany,
Fáradt szívemnek vígan hozza hírül:
Az elmúlásnak mily dús titka van.... |
2011-11-03 16:23:10 |
|
|
|
|
|
|
..."Hull az idő, napra éj,"
hétre hónap, hónapra év...
kéken homálylik emlékek haván
a valaha bíbor álom-karaván.
Hercegnők vállán a fátyol
lángra kap,
dalol a Hold és dalol a Nap,
s a szürke ólmos ég alatt
kifakadnak a dáliák.
Végtelen idők lombs... |
2011-11-03 16:20:42 |
|
|
|
|
|
|
Emlékszem...
Titokzatos éjszaka volt,
a hold az árnyakra hajolt,
harmatot ittak a levelek,
szerelmet súgott a rengeteg,
éledtek erdők ág-bogán
rigók, cinke és csalogány,
szerenádot hozott a szél,
fű közt millió tücsök zenél...
hallgattuk az... |
2011-11-03 16:18:46 |
|
|
|
|
|
|
A SZÍV VIRÁGA
(ÜNNEP UTÁN)
Így szeretem Őket, amint szótlan szerényen, mosollyal szemükben, csak várnak csendesen.
Ők már tudják, mindenüket odaadták, nekik az idő már ajándék - másokért fáradoztak, feláldozták szívük erejét, - valakinek valamikor szívük melege volt az utolsó... |
2011-11-03 16:15:21 |
|
|
|
|