|
 |
|
|
... ,,beszélhetünk" vele!
Ez sokakat felvillanyozott, de nem engem. Bemutatták a nevezetes asztalt is. Kicsi volt, téglalap alakú, egyszerű lábakkal, keresztrudak nélkül. Feketére volt festve és attól volt különleges, hogy állítólag szögek nélkül készítették. A Doktornak öt főre volt szüksége, négyet hamar talált is, de egy ötödik még hiányzott. Sen... |
| 2022-11-17 21:30:14 |
|
|
|
|
|
|
|
HATODIK NOVELLA
Gian di Procidát ott kapják kedvesénél, kit már annak előtte Frigyes királynak
ajándékoztak; akkor oszlophoz kötözik, hogy a leánnyal együtt megégessék;
mivel azonban Ruggieri dell'Oria felismeri, megmenekül és feleségül veszi a leányt
Mikor Neifile befejez... |
|
|
| 2012-08-06 17:09:02 |
|
|
|
|
|
|
|
| ... Néhány lépésnyire, a kintről könyörtelenül őrzött és figyelt kis torlasz tövében, egy rakás kő alatt, amely félig eltakarta, a talajjal egy szinten egy vasrácsot pillantott meg. Az erős keresztrudakból egyberótt rács mintegy két négyzetlábnyi volt. A kövezetkockák, amelyek odarögzítették, föl voltak szedve, úgyhogy a rács meglazult a keretében. A keresztrudakon át sötét nyílás lát... |
| 2011-12-30 12:05:50 |
|
|
|
|
|
|
|
NEGYEDIK KÖNYV
A Gorbeau-ház
I
Gorbeau mester
Negyven évvel ezelőtt a magányos sétáló, aki bemerészkedett a Salpêtrière[440] elátkozott tájékára, és a körúton át elment egészen az Italie-sorompóig, olyan vidékre érkezett, ahol - bátran el lehet mondani - vége volt Párizsnak. Nem volt ez pusztaság, hiszen voltak járókelők; nem volt mező, his... |
|
|
| 2011-12-30 11:32:31 |
|
|
|
|
|
|
|
... mogorva, kétes ábra,
akár a vén falak leprás virágzata.
Torz csontrendszerüket, mely rángó kéjben olvadt,
székük fekete nagy vázába elvetik,
s angolkóros keresztrudakba fonva sorvadt
lábukat, ülnek ott reggeltől estelig.
Igy ültek mindig is, megnyomva jól a helyet,
ez aggok, félve, hogy nap szíjjá bőrüket,
vagy lestek ablakon elm... |
|
|
| 2011-02-03 13:13:52 |
|
|
|
|
|
|
|
... mogorva, kétes ábra,
akár a vén falak leprás virágzata.
Torz csontrendszerüket, mely rángó kéjben olvadt,
székük fekete nagy vázába elvetik,
s angolkóros keresztrudakba fonva sorvadt
lábukat, ülnek ott reggeltől estelig.
Igy ültek mindig is, megnyomva jól a helyet,
ez aggok, félve, hogy nap szíjjá bőrüket,
vagy lestek ablakon elm... |
| 2010-04-01 05:40:20 |
|
|
|
|
