... sors, mi végtelen,
juttatja felszínre a tévelygő álmokat?
Néha megújult erővel rázza a vállamat,
Mikor elhalkuló zokogással lehajtom fejem,
Hogy ne lássa senki, mennyit könnyezem.
Az öregség gondolata gyengíti szívemet?
Vagy a fojtó, üres magány, miben elveszek?
Mi ez hát, hogy nem tudok harcolni ellene?
S legyőzi büszkeségem, pedig erő kell... |