Elepedt
Elepedt füve, bokra a rétnek,
feketék, a folyók, a kutak.
Fukar italával a lélek
Koponya-kehelyből itat.
Hát néked e puszta mit oszt még?
Mit szed föl a képzelet itt?
Lantnak egy borda-rostélyt,
húrnak labodák gyökereit.
S egy lőtt-seb-torkú virágot:
tüze tompa szívedbe... |