|
 |
|
|
... A koldus arcán
Bizony, hogy én voltam ott.
Kincsed az, mit akkor adtál
Szikra bár, de - téli fagy jár -
Tüzed abból gyújthatod.
A CSEPP LEHULLT
A csepp lehullt és nem maradt nyoma
De kihajtott csokra egy virágnak.
A szirom lehullt, nem maradt nyoma
De a szélben illata szerteárad.
NE FELEDD!... |
| 2010-05-25 05:23:33 |
|
|
|
|
|
|
|
... mondom, amit érdemeltél -
Amit a sors mért rád, szegény, szegény Erdély!
Nyomorúvá gyötre százados rabságod,
Tört erőd nem bírja meg a szabadságot!
Láncaid lehulltak s im azontúl soká
Félve lépdel lábad, amiképp megszoká.
Gazdagon sütött rád a szabad nap fénye,
S még mindig szemedben börtönödnek éje.
Kialudt, kiégett ... |
|
|
| 2010-05-21 22:17:23 |
|
|
|
|
|
|
|
... fényben.
Talán a nyárról álmodoznak,
Csak egy levél hull néha szépen.
Az élet csöndje ez a béke,
A nyugalom e nagy tenyészet,
Ör... |
| 2010-05-21 15:26:57 |
|
|
|
|
|
|
|
... vált,
emléke sárga napvir... |
|
|
| 2010-05-21 15:13:00 |
|
|
|
|
|
|
|
... égbolt,
talán a nap téged kísér,
s vigyáz reád, hogy baj ne érjen,
mert vad viharok dúlnak ott,
amerre jársz, a messzeségben!
Sokszor álmodtam: visszatérsz,
S lehullt vágyam szárnytörötten,
nagy erők csapnak össze most,
futunk, futunk az égő körben.
E kör bezárt köröskörül.
sorsunk kezében van a kulcsa,
a vonatok, a repülők,... |
|
|
| 2010-05-20 21:25:43 |
|
|
|
|
|
|
|
Henkee
Fűzfa-jegygyűrűk
Borongós, őszi idő volt, a rozsdaszínű levelek már lehulltak; az a néhány, amit még nem ért utol az évszak keze, ernyedten, megtépázva lógott az ágakon.
A ködben egy kúria ódon falai bontakoztak ki, délcegen, mintha tekintélyes méretével legyűrhetné a köd végtelen árnyékát; így küzdünk mi is az életünkre boruló árnyék ellen: kétség... |
| 2010-05-20 17:41:29 |
|
|
|
|
|
|
|
Van amikor fáradt virágok
tövén ül meg a csend.
Lehullt szirmok számolják
a gyorsan elmúló éveket.
A vén idő némán megáll,
ha meghallja sóhajod,
hajad szálai között
kócos napsugár oldalog.
Van amikor sápadt fényből
sárga lángcsóva tör elő
és ... |
| 2010-05-19 14:24:54 |
|
|
|
|
|
|
|
... könnyedén
kilendült villámmozdulatot ma - földre ejted.
Már nem pár rövid ugrás kedvesed kis
háza, már a hegyél sem oly közelben
ível, mint azelőtt. A nyűg, a lassú
terhes ólomidő lehullt, kiterpedt
s mint a rossz gumi, nyúlt ki mindenütt a
távolság. Jön a sál, köpeny s az únott
készülés. Kerekeskútad az udvar
végén gúnyosan és öreg mos... |
| 2010-05-17 19:44:33 |
|
|
|
|
|
|
|
... repülőgépen,
mondjuk, egy moszkva s jereván között,
őszvégi varsó s budapest között,
valami elhúzodó alvós vendégségben.
Láttam költőket csúszni asztalok alatt,
melyekről lehullt vagy sem fölös falat -
tintás tenyérrel, kétségbeesetten
keresgélve a dalt, mely végleg elveszett,
a szemen szedett költeményeket -
vagy csak... |
| 2010-05-15 20:14:51 |
|
|
|
|
|
|
|
S amikor már lehullt a nyári rózsa
és őszi fényben áll a zongorád,
bágyadt kezekkel szólaltasd meg néha
a mély borongás méla dalnokát.
Ezekben a fájdalmas dallamokban
holt álmokon merengő siralom van.
S ahol leghalkabban sír a zene,
fölötte leng a George Sand szelleme.
Kolozsvár 1908
... |
| 2010-05-14 15:23:35 |
|
|
|
|
