|
|
|
...
Tóth Árpád
Elejtetted a Napot
Rád gondoltam délután
fönn az arany nap sütött
s lehunyt szemhéjaimon
rózsaszínnel átütött.
Fáradt arcom szeliden
tüzesítette a fény
s szemlehunyva a szokott
utazásra vártam én.
Arra, mikor - halk hajó tit... |
2011-05-18 12:16:21 |
|
|
|
|
|
|
MÓRICZ ZSIGMOND
LÉGY JÓ MINDHALÁLIG
TARTALOM
ELSÕ FEJEZET
amelyben egy kisdiák elveszíti a kalapját, s emiatt késő télig hajadonfővel jár szegényke esőben, hóban, míg csak a közömbös világ is észre nem veszi a rendellenes állapotot
MÁS... |
|
2011-05-17 17:41:45 |
|
|
|
|
|
|
... sziklában.
- Fürödj meg, ha akarsz - mondta kézmozdulatokkal is a cigányleány.
És egy négyszögletes kis agyagot nyújtott át Évának szappanul.
Éva ránézett. A cigányleány félig lehunyt szemmel nézte vissza. A nézése ezt mondta:
- Te fiú, de szép vagy!
Éva elmosolyodott, és megsimogatta a leány arcát. Sima volt az és forró. A cigányleány elkapta az Éva kezét... |
2011-05-17 17:33:09 |
|
|
|
|
|
|
Füst Milán :
ZSOLTÁR
Zenét és nyugalmat, lágy arcú gyermekeket,
Munkát, amely boldogít, s nőt, aki szeret,
Megadod majd, megadod máskor...
Most megtörten s hajadonfővel állok Eléd
S ahogy teremtettél, búskomor tekintetemmel, -
Gondjaim terhén merengek, - barna hajam eső veri
S kitárom Előtted karjaim...
S m... |
|
2011-05-16 17:55:36 |
|
|
|
|
|
|
Volt egyszer egy mese, nem mondták el végig, nem jutottak, csak a közepéig. Beleszólt a végzet ebbe a mesébe, mikor legszebb volt, akkor hagyták félbe. Lehunytad a szemed, csendben elmentél, szívedben csak az volt, hogy minket szerettél. Most itt áll unk a sírodnál némán, nem tudjuk elmondani, hogy hiányod mennyire fáj!
[m... |
|
2011-05-15 15:14:17 |
|
|
|
|
|
|
... láthatta az egész világot, beleértve a barátját is.
A fiú megkérdezte:
- Most, hogy látod a világot, hozzám jössz feleségül?
A leány a fiúra nézett, és látta, hogy vak. A lehunyt szemhéjak látványa szinte sokkolta. Erre nem számított. Az a gondolat, hogy az élete hátralévő részében ezt kell nézze, arra a döntésre vezette, hogy visszautasítsa a fiút.A fiú csend... |
2011-05-14 10:18:19 |
|
|
|
|
|
|
... csavarok,
és meglőtt madárként zuhantak
székek fészkébe a váltóruhák,
s hogy surran szégyenkezve
konyhafiókba a végső munkabér...
Ekkor egészen lehunyta a szemét,
mintha már úszna nagy-nagy vizeken,
de mégis! Íme, valahol mosolyféle
dereng az arcán, szíve feldobog:
öltönyben, nyakkendőben
ott áll egy ... |
2011-05-13 11:55:59 |
|
|
|
|
|
|
... el: ,,Üdvözlet a világnak! A blogomnak, a barátaimnak és mindenkinek. Híreim vannak számotokra. Kemény dolog ezt halla... |
2011-05-12 19:43:17 |
|
|
|
|
|
|
... akkor csendben.
Vérben és vágyban, káoszban, rendben.
Szép.
Mint az ibolyák a parkban.
Aznap kinyíltak, szerényen,
Az első napsütésben.
Nekem. Mint te.
Ha lehunytam a szemem,
Furcsa eufória
Arcodat láttam mindenütt.
Ez több, mint a szerelem
Amit valaha megéltem.
Egyszeri csoda.
Amiért megszülettem.
Amikor karomb... |
2011-05-11 11:19:26 |
|
|
|
|
|
|
Dsida Jenő :
Laterna magica
Az alkony lassan hűvös-kékbe sápadt
s kék úton jártam ődöngőn, magamban.
Kezemre néztem: hamvas, túlvilági
kékség imbolygott bőröm bársonyán is.
Sötétbe mentem, mind nagyobb sötétbe.
Aranycselló mély húrjain zenélt
a végtelen magány. Akkor megálltam
kinyújtott karral, m... |
2011-05-10 21:13:20 |
|
|
|
|