|
|
|
...
bizony, rossz órában fakadtál,
hogy így ekém alá jutottál,
s kitéptelek:
most már hiába gyógyítgatnám
kis testedet.
**
Mitől most szárad meghajolt,
jaj, nem a hű pacsirta volt,
szép hajnali látogatód,
ki felfelé
lendült rólad, úgy csattogott
a nap felé.
**
Hogy fútt, harapott ... |
2012-01-12 16:37:24 |
|
|
|
|
|
|
... blúzod
s otthonosan, mintha szobádba lépnél,
mindennapi helyedre ülsz a gépnél.
Lassacskán dél lesz és ebédidő.
Sok volt a munka, az iram szédítő,
a derekad, lám, kissé meghajol
s mikor elindulsz, kis sapkád alól
csapzottan kandikál elő hajad,
mely hullámos volt reggel sapkád alatt.
A déli nap aranylik és vakít,
s zúgó agyadban kön... |
|
2012-01-11 17:13:58 |
|
|
|
|
|
|
... napját,
Mint égi tűz, ha villan szüntelen,
S míg édes arcát szemeim kutatták,
Angyalnak vélte őt tekintetem.
A kit méltónak tartok, hogy köszöntse,
Mosolygott arra, meghajolva mélyen,
Szívét színültig mámorral betöltve.
Oh, ő az égből jött a földre, vélem,
Hogy tengerét üdvnek szívünkbe öntse,
S boldog csupán, ki ott van köz... |
2012-01-10 19:39:13 |
|
|
|
|
|
|
Hogy mért csak így:
Ne kérdezzétek;
Én így álmodom,
Én így érzek.
Ilyen messziről,
Ilyen halkan,
Ily komoran,
Ily ködbehaltan,
Ily ragyogón,
Ily fényes vérttel;
Űzött az élet,
S mégsem ért el.
Menedékem:
A nagy hegyek,
Az élet fölött... |
|
2012-01-10 13:40:22 |
|
|
|
|
|
|
... vár. És mint a fű a rátaposó láb alatt, meghajlik, meggörbed tűr, mindent eltűr, s amikor tovább lép a nagy láb, akkor lassan felegyenesedik megint. De sohasem egészen. Egy kissé mindég meghajolva marad, készen arra, hogy újra lelapuljon egy másik láb alatt. Érted? Eszébe sem jut, hogy tegyen valamit a rátaposó láb ellen, megvágja, megszúrja, küzdjön ellene, kockázatot vállaljon j... |
|
2012-01-03 20:39:26 |
|
|
|
|
|
|
... hiszek,
tenyeremen tüzet viszek.
Erő, mikor szikra lobban,
társam szíve ettől dobban.
Erő, mit már megszenvedtem,
megtanultam, immár bennem.
Erő, amit elfogadtam,
meghajolva, alázattal.
Erő, mi immár a részem,
nemcsak félig, de egészen.
Erő bennem csenddé vált,
csend az égre kiabált.
... |
2012-01-03 15:59:23 |
|
|
|
|
|
|
... lepke szeret nevetni, ezért gyakran tréfálkozott vele. Hol magát parodizálta, hol a lepke szétszórtságát, aztán csak nevettek szavak nélkül. Amikor a pillangó távozott, a füvecske mélyen meghajolt, így köszönt el tőle. Hamarosan azt kezdték érezni, hogy minden más dolog csak játék, s ez az egy, a játék a valóság.
Aztán a füvecske azzal állt elő, hogy elviszi a pillangót ide ... |
2012-01-02 17:57:51 |
|
|
|
|
|
|
... Hűség, Szeretet!
...az Észt meg, kérlek,
hagyd meg magadnak...
láthatod, az
embernek
hiába adtad...
Ez a Nap Éve volt!
Fenséges fényében meghajolt
a Hold,
s a csillagok...
tán a Föld is megbillent kicsit,
zúdítva ránk földrengéseket,
cunamit...
Jött az égi áldás,
úsztak a városok,
imádk... |
2012-01-01 13:45:02 |
|
|
|
|
|
|
... meghallotta leánya szavait. - No és? Hát baj az? Volt egy Boulard nevű ismerősöm, az se tett soha egy lépést, hogy valamilyen könyvet ne szorongatott volna a szívéhez.
Aztán meghajolt a jövevény előtt, és megszólította:
- Tranchelevent úr...
Nem szándékosan mondta így, de hozzá tartozott arisztokrata modorához, hogy nem törődött a tulajdonnevekkel.... |
2011-12-30 12:10:33 |
|
|
|
|
|
|
... világosság ellensége
Mennyi idő telt el így? Miféle apály és dagály közt hányódott tragikus elmélkedéseiben Jean Valjean? Ki tudott-e egyenesedni? Meggörnyedve maradt? Annyira meghajolt, hogy végül is összeroppant? Talpra állhat-e még, akad-e még lelkében valami szilárd pont, hogy megvethesse lábát? Alkalmasint ő maga sem tudta volna megmondani.
Az utca elhag... |
2011-12-30 11:59:50 |
|
|
|
|