... megfeszülnek
elernyedt izmaid, de a véghetetlen Űrnek
csillámi meglazítják - és elvonod magad.
Kezed nem nyujtod, Eszter, de jössz azért velem,
de néha megpihengetsz hullámzó mellemen,
és mint az orgona: szájad halkan kibomlik.
A Mindenség takar be, ha rámterül hajad -
az Örökkévalóság egy ilyen pillanat:
elvész a test s a lél... |