Ké án mu kápszisz tá fterá, ná mín kszanapetákszo
S ha leégetnéd a szárnyaim, hogy ne repüljek többé (újra,) el
Áp tisz fotjász mu to kapnó, páli pszilá thá ftászo
A lángokból előtörő füst szárnyán (lángjaim füstjén), majd megint magasba érek
O aetósz pethéni szton aéra, eléftherosz ké dhinatósz,
A sasmadár a levegőben szállva hal meg, szab... |
