|
|
|
... tüneménye.
Vén dióról egy szál levél
Utolsóként a földre ér.
Elfagyott fű törve hullik,
Földi féreg jégbe fullik.
Csillag remeg, a Hold dereng,
Éji égen fényben mereng.
Új időről elmélkedik,
Lenn a Föld hogy haldokolik.
Bőg a harang: az Úr leszállt,
Nekünk adta ismét Magát,
Földi nyája égi Őre,
Velünk lé... |
2014-01-20 11:44:48 |
|
|
|
|
|
|
... 4.
Mohai Judit
Merengés
Mesés ez a táj, melyne... |
|
2014-01-19 18:49:40 |
|
|
|
|
|
|
... [/kep]
Juditti:
Elengedlek
Ha átlépsz a voltálból a leszbe,
s új élet hajnalán állsz merengve,
gondolj majd rám, apám - utoljára!
Ne fordulj vissza, menj tovább, haladj!
Nem kérem többé, hogy velem maradj.
Csak még egyszer gondolj rám, kedvesen!
... |
2014-01-19 10:38:20 |
|
|
|
|
|
|
... páraléget.
És aki ezt az álmot látja,
Elmerül édes andalgásba.
Hisz én vagyok ez álomlátó,
Az ébrenalvó, alvajáró!
Az erdő titkait bejárom,
S mellettem jár merengve párom,
A főalak a ragyogó keretben,
Az álmatag, szelíd szemekben
Ringatva ezt az álomképet,
Áhítva hajt előtte térdet
A csókraszomjas álomlátó,
Már itt a föld... |
|
2014-01-18 23:55:58 |
|
|
|
|
|
|
Megjött az éj, s merengve áll
a hegynek támaszkodva már,
s a nagy idő aranyló mérlege
nem leng. Egyenlő súllyal van tele.
S hetykén duruzsolnak, - a hold kiragyog -,
anyjuknak, az éjnek, a friss patakok
a napról,
az elpihenő ... |
|
2014-01-17 18:56:32 |
|
|
|
|
|
|
...
Kosztolányi Dezső
Üres erdőben
Üres narancserdőn merengve
járok, s a léptem hangja kong.
Sárgult levélraj vág szemembe,
vihar cibálja a vadont.
Magam vagy... |
2014-01-17 13:49:42 |
|
|
|
|
|
|
József Attila :
LASSAN,TŰNŐDVE
Az ember végül homokos,
szomorú, vizes síkra ér,
szétnéz merengve és okos
fejével biccent; nem remél.
Én is így próbálok csalás
nélkül szétnézni könnyedén,
ezüstös fejsze-suhanás
... |
2014-01-15 18:04:31 |
|
|
|
|
|
|
... készül,
boldog a várakozás.
Gyertya fénye csalogat
a jó meleg szobába,
angyalhajtól megcsillan
a karácsonyfa ága.
Gondolatokba zárva,
csendemben merengek,
karácsonyra hullanak e
gyöngyöző hópelyhek?
... |
2014-01-15 12:56:44 |
|
|
|
|
|
|
Fáj az istent roncsokban látni,
a kozmosz-szívűt a művén merengni.
Így nem pusztulhat el akárki,
kalapján hervadó virággal.
Sárkány-üvöltés és madárdal,
kén-erdő, jég-kürt, lét-alkonyi zsoltár:
csak ennyi volnál, ennyi?
Vén saskeselyű gubbaszt a szirten,
a tolla rongyos, a csőre csorba.
Nagy repülések, uramisten!... |
2014-01-14 22:11:55 |
|
|
|
|
|
|
József Attila :
LASSAN,TŰNŐDVE
Az ember végül homokos,
szomorú, vizes síkra ér,
szétnéz merengve és okos
fejével biccent; nem remél.
Én is így próbálok csalás
nélkül szétnézni könnyedén,
ezüstös fejsze-suhanás
játszik a nyárfa levelén.
A semmi ágán ül szívem,
kis teste hangtalan vacog;
köréje gyülne... |
2014-01-14 16:57:23 |
|
|
|
|