|
|
|
... özvegyem:
Mért oly soká nem élek, mint fog
Szerelmem élni szíveden!"
Száll a sóhaj... elhúnyt az ifjú,
Egyedül -- annyi nép között!
Bajtársi még látták elesni,
Nem már, midőn elköltözött.
Széles, nehéz, sötét szárnyával,
Mikép egy óriás madár,
Árnyazta bé a vérmezőt egy
Homályos felleg... a halál.
É... |
2007-04-28 12:50:57 |
|
|
|
|
|
|
A HAJÓTÖRÖTT
Midőn még életet
Gondoltak benne a habok,
Elrablák tőle az
Utolsó deszka-darabot;
Midőn halottnak gondolák,
Nem adtak néki temetőt,
Kietlen partra hurcolák:
Temesse majd el ott a föld.
Féljétek Istent, emberek!
Szegény hajótörött kiált;
Adjatok néki enyhelyet,... |
|
2007-04-28 12:49:51 |
|
|
|
|
|
|
... tűzhelyén
Hányódtok... én is voltam
Olyan szegény legény.
Mit nem szenvedtem én is
Mióta elhagyám
Boldogságom bölcsőjét,
Szerény csöndes tanyám;
Midőn a hű komondor,
Mely gazdátlan maradt,
Olyan keservesen nyítt
Idegen ház alatt!
Ki tudja, mennyi földet
Betüslött, béfuta,... |
2007-04-28 12:47:45 |
|
|
|
|
|
|
... reves fáé, világa.
Hová lettél, hová levél
Oh lelkem ifjusága!
Más ég hintette rám mosolyját,
Bársony palástban járt a föld,
Madár zengett minden bokorban,
Midőn ez ajak dalra költ.
Fűszeresebb az esti szél,
Hímzettebb volt a rét virága.
Hová lettél, hová levél
Oh lelkem ifjusága!
Nem így, magánosan,... |
|
2007-04-28 12:45:11 |
|
|
|
|
|
|
... de még van egy, igen:
Az egy Borbála asszony maradt a régiben;
Trónusok ingadoznak, és trónus összedül:
Az ő papucskormánya áll rendületlenül.
Mint a vihar midőn tép nagy cserfa-szálakat,
Villám nyerít, a szél fú, fú hogy majd megszakad:
Zúg, tombol és világot dúl a forradalom:
S te szikla módra fennállsz, óh papucs-hatalom! ... |
|
2007-04-28 12:42:38 |
|
|
|
|
|
|
... domb és egyszerű faoszlop,
Mely szentté jelölje a föld egy zugolyját,
Azt, hol testi részök sár-elemre oszlott
S a feltámadásra magukat kiforrják?
Volt-e kéz, midőn a végsugár kilobbant,
Eltakarni üszkét hamvas szemeiknek?
És fohász, midőn a föld reájok dobbant,
Nyugalmat kivánni hült tetemeiknek?
Vagy talán... |
2007-04-28 12:39:44 |
|
|
|
|
|
|
... vélem?
Bújdosom, szétömlött árjait kerülvén;
Hullámzása alig tetszik a víz-szélen.
Olykor-olykor, messze,
A távolba veszve,
Egy moraj begörgi a csendes vidéket,
Mint midőn a vihar álmában beszélget.
E moraj... ki mondja meg nekem, mi volt ez:
Támadó vész, vagy már annak utóhangja?
Égi háború, vagy zápor, ami jól tesz?... |
2007-04-28 12:04:52 |
|
|
|
|
|
|
... szemem elképzik és lelkem legörnyed:
Nem bírja meg a szem, a lélek, e szörnyet.
Istenem, istenem, mily jó volna ennyi
Gyötrelmes valóból szebb álomra kelni!
De midőn a remény oly igen tünékeny,
A kétségbeesés az én reménységem:
E kettészakított oroszlán kebele
Szebb remények édes mézivel van tele.
Ama szent haragban, mel... |
2007-04-28 12:03:39 |
|
|
|
|
|
|
... megsiratta.
Most is vannak, akik ilyen
Hizlalóba vágynak:
Lomhán a gyomornak élni
És élni az ... |
2007-04-28 11:59:33 |
|
|
|
|
|
|
... űl.
Hol a kéz, hol a kéz, aki fölemelje
Sírjokról a követ: egy nehéz századot?
Hol van a szellem, ki életre lehelje
A szivet, ha régen, régen elhamvadott?
Ah! Midőn a hű szív porrá vagyon válva,
Feltámasztja-e más, mint a költő álma?
Éjfél van. Az eget, néhány csillagával,
A Mármora tenger kebelén ring... |
2007-04-28 11:21:56 |
|
|
|
|