A szerelem mulandó,
esendő alakja,
bár mindenhol ott van,
magát sehol meg nem tartja.
A csalódás és a vágy
a mostohálya,
s a szerelmet mindig,
mindig kihasználja.
Azt hiszed szerelem,
de csak vágy
mi felemészt,
s aztán jön a magány...
A csalódásnak
féktelen tűze ég szívedben,
megszabadúlnál tőle... |