|
 |
|
|
... Gyula
Évszakok...
Menned kell, mert hát itt vagyok,
S nyomomban nyirkos zord fagyok,
Bújnak a hömpölygő fáradt ködökbe,
S a fákon a lombok dideregve,
Simulnak egymáshoz utószor talán.
Menj hát testvérem ez már az én hazám.
I... |
| 2010-04-16 17:53:58 |
|
|
|
|
|
|
|
Álomképek
Visszhang nyirkos falakon,
Tükröm mögött borzalom.
Várok minden alkonyon,
Testem sivár, elhagyom.
Ujjam siklik hajadon,
Ölelj, amíg akarom.
Lakat minden templomon,
Bocsáttass be, irgalom.
Mosoly ragyog ajkamon,... |
|
|
| 2010-04-13 19:30:48 |
|
|
|
|
|
|
|
...
Jeges ágak között zörgő
időt vajudik az erdő.
Csattogó fagy itt lel mohát
s ideköti csontos lovát
pihenni.
És a szőlő. Közbül szilva.
A tőkéken nyirkos szalma.
Sorakozó sovány karók,
öreg parasztoknak valók
járkálni.
Tanya, - körülötte körbe
fordul e táj. A tél körme
oldaláról egy kev... |
| 2010-04-12 19:54:30 |
|
|
|
|
|
|
|
... minél több ember mellett mentünk el csak úgy. A két kép meg nőtt, míg már hármunknak kicsinek bizonyult a lakás.
Innen a néni könnyeivel szöktem meg. Az utca néptelen, sötét, és nyirkos volt. Fáztam. Az üvöltő, hideg szél álomba ringatott. Vasárnapra virradt. Emberek jöttek-mentek, s harangok szóltak. Százféle harang szólt, százfelől. Oly nagy hangzavar lett, hogy nem ... |
|
|
| 2010-04-12 11:45:36 |
|
|
|
|
|
|
|
... mindent szánok
és a sajgás, mely gyötör
nem is sajgás, már gyönyör.
Hamuval szórt, nyesett hajjal
ér engem e húsvéthajnal
és az üres sírgödör.
Bámulok a nyirkos, görbe
kősziklába vájt gödörbe,
bénán csügg le a karom,
tehetetlen két karom...
Te kegyelmet mindig oszthatsz,
feltámadtál s feltámaszthatsz,
hogyha én is a... |
|
|
| 2010-04-12 08:47:07 |
|
|
|
|
|
|
|
EGY ŐSZI DÉLUTÁN
Egy őszi hideg szeles késődélután,
Ballagott a férfi hazafelé a nyirkos utcán.
Magányos volt, s hideg szíve,
Senkit sem szeretett, senki sem szerette.
Kigyúltak már azt utcai fények,
S erősebben fújtak a fagyos szelek.
Fejét lehajtva, kabátját összehúzta,
Lépteit jobban megszaporázta.
.Kopott vaskapu... |
| 2010-04-11 16:29:23 |
|
|
|
|
|
|
|
... lihegett
S tömör bíbor és roskadó brokát
Fedte a kéjes, ájult ligetet...
Már meztelen az erdő. Végesvégig
A züllött úton roncs, bú és szemét.
Korhadó tönkök. Egy nyirkos , setét
Kórón vén varjú hamvas hasa kéklik.
Ősz, fáradt isten!- csendes és unott,
Kinek halavány ujjaid közül
Arany hullt s már aranyaid unod,
Szeretsz-e?- l... |
| 2010-04-10 14:18:12 |
|
|
|
|
|
|
|
| ... sincsen, mégis értesül arról, hogy mennyire haladt a világ a tavasszal. Hideg föld öleli még a gyökeret, de már megindulnak benne az élet nedvei és moccan a csíra. Felüti kis zöld fejét a nyirkos falevelek alól. Kinő a szár, utána futnak a levelek. Zöldek. A föld nedvei összetalálkoznak a napsugárral és zöldre festik a hajszálereket. Aztán kinyílik a szár, kifeslik a bimbó, előkac... |
| 2010-04-10 14:06:34 |
|
|
|
|
|
|
|
...
Nincsenek emlékeim,
és ha vannak sem őrzöm őket.
Sohasem koslatom a temetőket,
nem rendít meg a szerves kémia.
De néha úgy november táján
ha köd van és a nyirkos ablakok
mögött levegő után kapkodok,
anélkül, hogy alakod látni tudnám,
a vegetatív emlékezés útján
fel-felszivárog egy mozdulatod.
... |
| 2010-04-09 13:13:31 |
|
|
|
|
|
|
|
... elmaradva;
Megázott a fészkem, bomlott, kusza lett...
Vágytak reám, mint a menekülő vadra,
Hogy is találkoztam akkor én veled?...
Már tudom! Fény rezgett a te ablakodban,
Nyirkos, őszi ködbe' enyhe lámpafény.
Kinyujtott kezedbe dermedten csapódtam,
A lehelletedre ébredtem fel én.
Beh jó is volt nálad... didergő madárnak,
Melengett... |
| 2010-04-09 13:07:50 |
|
|
|
|
