... fákat. Én arccal a föld felé, még mindig a sárban:
nem vagyok otthon, és már nem vagyok szabad.
Cserben hagytalak titeket mind, Pistikám.
Mert hol a férfikor nyara? A paripadobogás, a diadalmas?
Csak köddel lakom jól, csalódással, gonddal,
konok nyugtalansággal (két világháború -
kimondani is sok) ebben a kérlelhetetlen őszben,
melynek t... |
