... szívemre hajolva, minden télutón éledezni kezdett.
Talán végleg elpusztult szegény, éltető tápláléka a múlás jussa lett,
barázdák keltek szikkadt földjén, s nem tudott megbirkózni a rideggel.
Elfordulván tőle a bágyatag Nap is, könnyeit mulasztotta felszárítani, enyészet menyasszonyaként, fekete mirtuszban lehelte ki a végsőt.
Már csak homályos emlékben kéklik... |
