|
|
|
Bencze Imre: ÉKES, ÉDES APANYELVÜNK ( 2 )
Gyönyörű vagy, ó magyar nyelv, alig győzlek csudálni,
Ámde olykor miattad kell ritkás hajam csupálni.
Mennyi erő, mennyi szépség, mennyi játék, mennyi tűz,
... |
2023-11-25 22:30:20 |
|
|
|
|
|
|
Versek a télről: JANUÁR
... |
|
2023-01-04 20:00:55 |
|
|
|
|
|
|
Nemere István: A FELE SEM IGAZ!
Nemere István (Pécs, 1944 -) író, műfordító. Rendkívül ... |
2022-11-17 20:00:51 |
|
|
|
|
|
|
ÁRVAI EMIL VERSEI
Árvai Emil (Valódi név - civil név Szilágyi József), 63 éves, nős, családos, amatőr versbarát
|... |
|
2021-04-09 22:00:11 |
|
|
|
|
|
|
...,,Félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdőteret!" (Zsid 12,1)
Vannak bizonyos dolgok, amik nem válnak bűnné önmagukban, de hajlamosak minket megterhelni, vagy elterelik a figyelmünket, és botránykövekké válnak keresztyén növekedésünk útján. Ezek köz... |
|
2020-10-16 18:29:59 |
|
|
|
|
|
|
...
Nekünk nem kell az a baba! - novella
írta: Hildaságok
Nórika nem tudott elaludni. Nézte a plafonra festett sárga csillagokat. Az utcai lámpák fénye csak gyéren kúszott be az ablakán, de a csillagok látszódtak. Szebbek voltak, mint az igaziak, mert azokat nem sokat láthatta. Messze is voltak, meg este nem mehetett ki az utcára, még a kertjükbe sem. Az anyja a m... |
2020-07-14 17:17:17 |
|
|
|
|
|
|
... megbotozták,
sziszegő, mérges viharok
ostora tépett,
arcomat hideglelős,
zőld fények
fakitották
sárgábbra a halálnál.
Igy érkeztem
kihûlve, szintelenül,
és most, feléd emelem arcom,
fényt gyûjtök, megmelegszem
szemeid parazsánál.
... |
2020-04-25 19:30:16 |
|
|
|
|
|
|
KOSZTOLÁNYI DEZSŐ VERSEI
Nemeskosztolányi Kosztolányi Dezső, teljes nevén: Kosztolányi Dezső István Izabella (Szabadka, 1885. március 29. - Budapest, Kriszt... |
2020-03-11 20:00:43 |
|
|
|
|
|
|
... szenvedély
Izzása nem piroslik, -
A lét fehér sejtésbe oszlik.
A szintelen
Kietlenen
Csupán a bölcsesség
Fehér hegyorma ég:
A végtelenbe veszve
Sugárzik, él az eszme.
... |
2020-01-21 22:00:06 |
|
|
|
|
|
|
... cseperészni ,
de mintha mindegy volna , el is állt .
És mégis , mint aki barlangból nézi
a hosszú esőt - néztem a határt :
egykedvü , örök eső módra hullt ,
szintelenül , mi tarka volt , a mult .
A Duna csak folyt . És mint a termékeny ,
másra gondoló anyának ölén
a kisgyermek , úgy játszadoztak szépen
és nevetgéltek a habok fel... |
2020-01-20 13:07:36 |
|
|
|
|