|
|
|
... hatalom előt... |
2007-02-28 21:09:23 |
|
|
|
|
|
|
... tetőt.
Még ifjú szívemben a lángsugarú nyár
S még benne virít az egész kikelet,
De íme, sötét hajam őszbe vegyül már,
A tél dere már megüté fejemet.
09. Tagore: Ne menj el
Ne menj el, míg tőlem engedélyt nem kérsz, szerelmesem.
Átvirrasztottam az éjszakát s most pilláim az álomtól
súlyosak.
Félek, hogy elveszítelek, ha al... |
|
2007-02-28 13:51:42 |
|
|
|
|
|
|
... becsuktam és mond... |
2007-02-27 23:08:38 |
|
|
|
|
|
|
... m... |
|
2007-02-08 09:21:08 |
|
|
|
|
|
|
Tagore
Ne menj el
Ne menj el, míg tőlem engedélyt nem kérsz, szerelmesem.
Átvirrasztottam az éjszakát s most pilláim az álomtól
súlyosak.
Félek, hogy elveszítelek, ha alszom.
Ne menj el, míg tőlem engedélyt nem kérsz, szerelmesem.
Felrezzenek s kinyújtom a kezem, hogy megérintselek. Kérdem
magamtól: "Álom ez?"
Csak tudnám ... |
2007-01-22 12:57:07 |
|
|
|
|
|
|
Tagore
Ne menj el
Ne menj el, míg tőlem engedélyt nem kérsz, szerelmesem.
Átvirrasztottam az éjszakát s most pilláim az álomtól
súlyosak.
Félek, hogy elveszítelek, ha alszom.
Ne menj el, míg tőlem engedélyt nem kérsz, szerelmesem.
Felrezzenek s kinyújtom a kezem, hogy megérintselek. Kérdem
magamtól: "Álom ez?"
Csak tudnám meg... |
2007-01-16 14:42:30 |
|
|
|
|
|
|
... akár nőről, akár férfiről, a szerelemben valami isteni erő révén többek vagyunk, mint máskor:
Te nem tudod, hogy mily szép, amit adtál, és nem tudod, hogy szebb vagy önmagadnál"
(Tagore)
" Szeretni az emberiséget: ez minden nemes szívnek elengedhetetlen föltétele.
Az emberiség egésze nem egyéb számtalan háznépekre oszlott nagy nemzetségnél,
melynek m... |
2007-01-05 06:11:35 |
|
|
|
|
|
|
...
,,Aludtam, s azt álmodtam, hogy öröm az élet,
Felkeltem, s azt láttam, hogy kötelesség az élet,
Cselekedtem, s lám: a kötelesség lett az öröm." (Rabindranath Tagore)
,,Eltiport nemzet újjászületik, de öngyilkos nemzetre nincs feltámadás." (Kossuth Lajos)
,,Aki embernek hitvány, alkalmatlan magyarnak." (Tamá... |
2006-12-29 16:39:21 |
|
|
|
|
|
|
Rabindranath Tagore: A vándor
Egy poros, gubancos, csapzott hajú őrült kereste a varázskövet. Teste már árnyékká soványodott, ajka szorosra zárult, mint szívének örökre bezárult kapuja, szemei világítottak, mint párjukat kereső szentjánosbogarak. Lábainál a végtelen tenger morajlott.
A fecsegő hullámok rejtett kincseikkel dicsekedtek és gúnyolták az őrült vánd... |
2006-11-16 00:20:08 |
|
|
|
|