|
|
|
A HADKÖTELES[92]
Carentan nevezetes személyiségei mind együtt voltak 1793-ban, egy novemberi estén madame de Dey szalonjában, ahol a társaság naponta találkozott. Bizonyos körülmények miatt, amelyek egy nagy városban egyáltalán nem keltenének figyelmet, de egy kicsiben szükségképp szöget ütnek az em... |
2013-02-11 12:12:49 |
|
|
|
|
|
|
... belepte a por. Hosszú, aranygombos bambuszpálcáját a hóna alatt vitte; sötét szeme, amelyben mintha egész elveszett ifjúsága tovább élt volna, s amely sajátosan elütött hófehér hajától, nyugodtan nézett körül vagy le, az alkonyborongásban fekvő város felé. Csaknem idegennek látszott; mert a járókelők közül csak kevesen köszöntötték, bár egyik-másik akaratlanul is rákényszerült, ho... |
|
2013-02-10 18:46:17 |
|
|
|
|
|
|
... párizsi szerelemről, amelyet néhány lépéssel odább gyógykezelnek. A talapzat alján a félig elmosódott felirat, azzal a lelkesedéssel, amelyet a Párizsba 1777-ben visszatért Voltaire[5] iránt tanúsít, elárulja a díszítmény keletkezésének idejét:
Akárki légy, ő az urad,
Az volt mindig, az is marad.
Sötétedéskor a rácskapu mögött a tömör deszkakaput is bezá... |
2013-02-10 14:52:51 |
|
|
|
|
|
|
... http://kepfeltoltes.hu/130210/018_ww w.kepfeltoltes.hu_.jpg [/kep]
1
Kába, kis, félmosolyú verőfény ült a házfalakon, kopottas félszeg februári tavasz-intelem; tán maga is röstellte itt kicsit az embereket bolondítani! Hisznek-e neki megint; mit hozhat a május, a nyár? Kinek van kertje, fája, vetése, nyaralója a Hiúz utcában; mely Budán van bár, de úgy körülépült há... |
|
2013-02-10 13:09:49 |
|
|
|
|
|
|
... később.
Kezet fogtak. Az asszony visszament a kiüresített műterembe; a férfi (éveken át a férje volt) lefelé botorkált a homályban a villa kényelmetlen kis csigalépcsőjén. "Világítani kellene neki!" tűnt az Éva eszébe, de mindjárt mosolyra fanyarult ezen a készséges indulaton; most az "utolsó" percben. Igen, hisz minden olyan szépen ment; túlestek röviden, közös akaratt... |
|
2013-02-10 13:06:52 |
|
|
|
|
|
|
... kertbe, a hársfa alá, és háromig beszéltünk.
- Na, képzelem!...
A harmadik ágy felől hallatszott ez már, kicsit kiábrándult és szomorú éllel. A másik két leány is megzavartan hallgatott el egy időre.
Nagyon távoli és gyenge fény - messze csillagok és messze utcalámpák világa - révlett halovány csíkban egy sárga ripsz paplanon - a Klára felhúzott té... |
2013-02-10 13:00:18 |
|
|
|
|
|
|
... fejjel.
Az óra ketyegése hallatszott csupán a szalonban.
Ida mozdult meg végre. Fölemelte az arcát, ahogy kínpadon ülő nézhet, hogy mi vár még reá. Csaba ült egyenes derékban, nyugodtan, elszántan, a szeme mindig a leány arcán.
Ida megszólalt, mint ahogy szigorú vizsgálóbíró kérdez:
- Milyen vallású ön?
- Amilyen ön.
... |
2013-02-10 12:52:20 |
|
|
|
|
|
|
... szerzetbe.
Ida azonban zöld bimbócska korában se lépett volna be. Virágkorában meg már, hogy a felső osztályokba járt: Petőfit is kellett ismernie. Nem teljesen, csak szemelvényekből. De Ida szorgalmas tanuló volt, s érdeklődéssel fogadta el egy Klein Berta nevű bejárótól kölcsönképpen a teljes Petőfit.
Petőfi költeményeinek mindjárt az első megzendülése:... |
2013-02-10 12:46:26 |
|
|
|
|
|
|
... birtok eladására.
Az a háromszáz hold föld volt az öregnek a lelke.
Csaba már akkor festegetett. Voltaképpen már gyerekkorában is rajzolgatott és festegetett, de csak a tanítóit, gyerekpajtásait, falu zsidaját. Csak úgy egy-két vonással, s mégis mindenki rájuk ismert. Gimnáziumos korában meg a kocsisukat rajzolta le emlékezetből az ajtófélfára, hogy az apja e... |
2013-02-10 12:44:15 |
|
|
|
|
|
|
... nagy üldözőnk volt. Ha csínyt tettünk, nem szavaival, tekintetével kergetett ki. Pedig ő is iskolába járt, mint mi, s köntöse kopottabb vala a többi leányokénál, kik velünk egy épület alatt tanultak.
Midőn Bartalics kertjénél valék, mintha delejes erő vont volna, szemeim szünetlen kis dombon s a domb fölött óriási almafán lebegtek, mely nemrég a smaragdzöld pázsitot vir... |
2013-02-10 10:10:21 |
|
|
|
|