Keresés: tartalmad, Szonett a szonetthez, Nézettség sokszor nem valós alapokon! , József Attila – Förgeteg, Shakespeare: I szonett, Szeretet és őszinteség minden álmom,, William Shakespeare: Szonett (1-5), Sorsotok a sorsunk marad, Tízpontos "mi vagyok?", William Shakespeare LXXIX. szonett, William Shakespeare XXXVIII. szonett, , Szonett a szonetthez, forma!, Nem tűrsz egy szót se, mely hamis., Szépségedet csúfítja, rontja, egy felesleges szócska is., Megkívánod a pontosságot,, gondolatot, lelket, rímet., Tartalmad tömör, szárnyalásod, könnyed, mégis fegyelmezett., Bánatot, harcot, kósza kedvet,, mit szív érezhet, mind kizenged., Óceán ringhat csepp öledben., S nevel, Nézettség sokszor nem valós alapokon! , Miért nem látogatják az oldalat?, Elnyel az Internet, Ha van blogod biztosan gondolkoztál már azon, hogy mitől függ, hogy mennyi ember nézni meg a tartalmadat. Engem is nagyon érdekelt, hogy mi az, amitől több..., Összeszedtem a legfontosabb szempontokat, amelyekhez a szükségesek a nagy célközönség eléréséhez:, A leggyakoribb probléma, hogy nem elég figyelemfelkeltő, József Attila – Förgeteg, vihar?, Ostorral kergetett-e?, Sötét erődbe bujtál-e, vihar,, úgy mint a szégyenedbe?, [kep] http://www.kephost.com/images/2017/04/09/Forgeteg03.jpg [/kep], Tartalmad vagyunk - robbanás-alak!, Zászlós a dúlók rangján!, Csettintek én! és felszólítalak,, kínzottak hulló hangján – , Te förgeteg, fekete vadezüst,, parasztharag , Shakespeare: I szonett, dobod,, Ínségbe fojtva, ami csupa bőség, Mézed ürme, te, önnön gyilkosod., Te, aki a világ friss dísze vagy, S a víg tavasz előtt még csak herold,, Szeretet és őszinteség minden álmom,, dobod,, Ínségbe fojtva, ami csupa bőség, Mézed ürme, te, önnön gyilkosod., Te, aki a világ friss dísze vagy, S a víg tavasz előtt még csak herold,, Bimbódba temeted tartalmadat, S, édes vadóc, fukaron tékozolsz., Szánj meg; szűnj külső jusst habzsolni: másképp, Megeszitek, a sír s te, a világét., [kep]http://francheska45.f.r.pic.centerblog, William Shakespeare: Szonett (1-5), dobod,, Ínségbe fojtva, ami csupa bőség, Mézed ürme, te, önnön gyilkosod., Te, aki a világ friss dísze vagy, S a víg tavasz előtt még csak herold,, Bimbódba temeted tartalmadat, S, édes vadóc, fukaron tékozolsz., Szánj meg; szűnj külső jusst habzsolni: másképp, Megeszitek, a sír s te, a világét., 2. szonett, Ha homlokod negyven t, Sorsotok a sorsunk marad, „Homo Idiotikusz”, a sivár konzumidióta., Ez a világ minket kétféleképpen kíván számontartani a könyvelésében: csak, mint munkaerőt és fogyasztót! A többi, az emberi tartalmad, minőséged, hited,, nyelved, múltad, vágyad: indifferens, vagy inkább: zavarja a nagy bizniszt., Pedig: „Az ember van-e a szombatért, vagy a szombat az emberért?” Az e, Tízpontos "mi vagyok?", hamar!”, 3., Egy légy vagyok az eszednél,, vigyázz hát, és légy észnél., Ha nem vigyázol túljárlak,, és több leszek, mint szeretnél., Agyadban a patyolat, légyként köpi tartalmad., Hiába se kívánod,, agyad önként kínálod., Angolosan tovább fly-ok,, akkor talán majd nem fájok., Hiába bújsz nyűvel-nyával,|, William Shakespeare LXXIX. szonett, fordult feléd,, Verseimé volt minden gráciád,, De romlik édes zeném, s most helyét, Beteg múzsám másnak engedi át., Tudom, szívem méltóbb munkára vár, S tollra édes tartalmad; de mikor, Költőd rólad valamit kitalál,, Csak rád költi, amit tőled rabol., Erényt említ; s honnan lopta szavát?, Magatartásodtól! Szépséget ad;, S arcodon lelte: bárm, William Shakespeare XXXVIII. szonett, XXXVIII , Hogy fogyhatna ki múzsám tárgya, míg, Lélegzel, te, ki méz-tartalmadat, Öntöd a versembe, túl istenit,, Semhogy felfogja minden buta lap?, Magad műve, ha bennem valami, Számontartásra érdemest találsz;, Ki morcnak ne volnának rímei,, Ha, lobbanó ihlet, te beleszállsz?, Légy a tizedik múzsa, tízszer oly, Dús, , ,KiNeHagyd, Ki Ne Hagyd