Telekalja
Telekalja: bűbájos, régi szó,
varázsol vissza gyermekké ma engem.
Érezzem újra azt a tavasz-ízt,
amit éreztem kilencévesen
alkonyi párás dűlőutadon.
Bujkáltak ott bohókás ibolyák.
Bársony barkát nevelt a fűzfa ága.
Futkostunk, kergetőztünk boldogan:
libbenő szoknyás, kacagó kislányok.
Almafák sátort tartottak fölénk.... |
