... megmaradtak a régi patakok,
azt hinném máskülönben, hogy magam sem vagyok.
Alig köszön, ki egykor derülten üdvözölt,
ilyen borús nekem még sohasem volt a föld.
Oly gyorsan elfutottak a régi víg napok,
akár a tengerárban az illanó habok,
el, mindörökre, jaj!
Ó, jaj, hogy minden ifjút a gond keresztje nyom!
Kik egykor lelkesültek vidulva... |