|
 |
|
|
Bella István
Jaj, ősz!
Oá! - az őszriadt lélek rikoltoz,
oá! - verődik csont a csonthoz,
oá! - tapad hús a húshoz,
vacog, bújna az ember is -
Oá! - riad az ősz, harangoz,
de ... |
| 2017-09-30 18:06:33 |
|
|
|
|
|
|
|
...
... |
|
|
| 2017-09-26 23:55:47 |
|
|
|
|
|
|
|
... drága,
te jó bizonyság, testünk vára!
a vak halállal szembenézve,
létünk utolsó menedéke:
ha felénk már a Gyilkos intett,
felöltünk, mint a páncélinget,
fogunk vacog, vad koccanása
megannyi "nem!" "nem!": a halálra.
*
Ó, szoba padlóján tipegni,
ó, álmélkodva növekedni,
fogat hullatva öregedni,
világunk ... |
| 2017-09-17 17:54:47 |
|
|
|
|
|
|
|
... A semmi ágán ül szívem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szelíden
s nézik, nézik a csillagok.
... |
|
|
| 2017-09-08 21:55:11 |
|
|
|
|
|
|
|
... hogy másképp nem lehet!
és hajad, orrod, szájad és szemed.
S ki azt hittem, hogy élni ébredek,
megint csak itt, megint e dérlepett
falak között, megint a nem lehet.
Vacog a szív, veri a perceket,
veri, hogy nem, hogy nem, hogy nem lehet!
Ha megyek már az utcán, úgy megyek,
gázolva folyót, zihálva hegyet,
mert voltak folyók és voltak heg... |
|
|
| 2017-09-08 12:42:42 |
|
|
|
|
|
|
|
... reményem
fecskeszárnyon suhan
árnyék lép a fényen
fák levele zuhan
villanydrótra ülve
hintázik a magány
csendet csicseregve
szomorú c... |
| 2017-08-27 11:20:08 |
|
|
|
|
|
|
|
... drága,
te jó bizonyság, testünk vára!
a vak halállal szembenézve,
létünk utolsó menedéke :
ha felénk már a Gyilkos intett,
felöltünk, mint a páncélinget,
fogunk vacog, vad koccanása
megannyi "nem" ! "nem" ! a halálra.
Ó, szoba padlóján tipegni,
ó, álmélkodva növekedni,
fogat hullatva öregedni,
világunk nap-nap megt... |
| 2017-08-14 23:40:57 |
|
|
|
|
|
|
|
... voltam
s úgy fáj, hogy messze voltam,
olyan nehéz a szívem.
A halottak beszélnek:
mi lenne, ha értenélek?
Olyan nehéz a szívem...
Messze már a pálmafák.
Vacog a szélben az ág:
olyan nehéz a szívem!
Mért faggatnak a holtak
kik élve némák volt... |
| 2017-07-31 02:23:53 |
|
|
|
|
|
|
|
... hogy másképp nem lehet!
és hajad, orrod, szájad és szemed.
S ki azt hittem, hogy élni ébredek,
megint csak itt, megint e dérlepett
falak között, megint a nem lehet.
Vacog a szív, veri a perceket,
veri, hogy nem, hogy nem, hogy nem lehet!
Ha megyek már az utcán, úgy megyek,
gázolva folyót, zihálva hegyet,
mert voltak folyók és voltak heg... |
| 2017-07-30 22:28:40 |
|
|
|
|
|
|
|
| ... lehet, hogy már csak így, hogy másképp nem lehet! és hajad, orrod, szájad és szemed. S ki azt hittem, hogy élni ébredek, megint csak itt, megint e dérlepett falak között, megint a nem lehet. Vacog a szív, veri a perceket, veri, hogy nem, hogy nem, hogy nem lehet! Ha megyek már az utcán, úgy megyek, gázolva folyót, zihálva hegyet, mert voltak folyók és voltak hegyek és voltak évek,... |
| 2017-07-02 21:49:35 |
|
|
|
|
