... hajléktalanból metszette ki. Tojásdad, gyöngyházasan fehér darab volt, kék bársonyon tartotta. Bori arca éppen olyannak látszott azon az augusztusi délutánon, a kék könyvek előtt, akár az a zsigermelegben, nyákos sötétségben kifejlődött, rejtélyes kő. Nagyobb persze, de annál tisztább, láthatóbb. Lágy fénnyel világító kemény anyag. Valamiképpen művi, habár természetes környezetben... |