Álomhajó úszik lelkemnek aranyló tengerén,
Kaput nyitva hű szívemnek, csöndes rejtekén.
Átsiklok most ott, hol az Örök tenger Napot öleli,
Ott vagyok, hol a Fény Szíve az enyémmel dobban,
Hol az aranyló Napnak lángja a szememben lobban.
Ússzon a Hajó, s én álmodom álmaim,
a Kapun túl Fény ölelje, és váltsa be vágyaim!
... |
