SIMOR ANDRÁS
Tisztelgő szonett
"...bár élete messze már,
emléke vigaszként szárnyal,
halhatatlan."
(Don Jorge Manrique
strófái apja halálára)
Ahogyan élt, meghalni úgy halt,
mintha Manrique volna szinte,
kötelességét teljesítve,
jövőnek élve, nem a múltnak.
Mikor az idők elvadul... |
