Németh Anikó (Ködmadár)
Abeuntibus
Búcsúzó
Sáros a lábam az őszi esőtől, könnyezik értem
szürke ruhában az ég, nem rohanok tefeléd.
Fáj, ami volt és el sose jön már, bár, ha akarnám,
újra igézne megint, égne az édeni vágy.
Csók tüze futna a nyelvemen ismét, édes a számban,
két keze átölel, és teste enyémre, ha vár,
szép szere... |
