|
|
|
Babits Mihály
Salamon király
Szép vagy, ó, szerelmesem, szép! Lábadat sarú diszíti, ritka drága gyöngyű;
tomporodnak kerülete, mint a mesterek kezéből kikerült kösöntyű.
Lábadszára, mint aranyszín fundamentumon szökellő karcsú oszlop, márvány;
a te két emlőd nyugalma, mint a liliommezőkön legelő két bárány.
Köldököd m... |
2010-04-30 05:47:36 |
|
|
|
|
|
|
Egy maki,
egy vén csacsi
egy kecskebak
egy tányértalpú medvével karöltve
elhatározták, hogy kvartettet játszanak:
szereztek két hegedűt, nagybőgőt, kottát és brácsát,
hogy mindazok, akik hallják, megcsodálják
őket, s így felszerelve leültek a földre.
Izgatottan rángatták a vonókat,
de csak visongtak mind a hangszerek.
"Testvéreim - ... |
|
2010-04-30 05:46:55 |
|
|
|
|
|
|
Van egy virág, egy ritka szép virág
mely ülteté áldott égi kéz.
Hol ez virul, ott a boldogság lakik,
hol nem virul, ott az élet oly nehéz.
Oly könnyű volna ezt megszerezni,
s akik bírják, számuk mégis oly kevés.
Keresnék, ám de rosszul keresik,
e szép virág a megelégedés. .
A legnagyobb rész abba a hitben él,
hogy e virág fenn, magasan v... |
2010-04-30 05:43:53 |
|
|
|
|
|
|
Az orgona-bokorra cinke szállt,
s a kis rügyeknek halk titkot súgott:
a dombon látta már a napsugárt,
már jönni fog,
s a lombok börtönére fényt havaz!
Smaragd szívekben felpezsdült az élet.
Csodás remény: valahol újra éled
egy régi álom, csillogó tavasz.
Lelkünkben is
ilyen rügyecske tán a gondolat.
A jég alatt
szellem-páncélza... |
|
2010-04-30 05:42:58 |
|
|
|
|
|
|
A csendes éjben anyámra gondolok,
szívemben most az ő szíve dobog,
szegény özvegy volt, sokat szenvedett,
nem volt egyebe, csak a szeretet,
szájától vont meg minden falatot,
és ha mi ettünk, ő is jóllakott.
Játékot venni nem tudott nekünk,
varrással kereste a kenyerünk,
ő mesterkélt ünnepre szép... |
|
2010-04-30 05:40:37 |
|
|
|
|
|
|
Fáradt eső hullott a fákra,
fáradt eső, csöndes eső,
égig ívelt a szivárványa.
Én azt hiszem: két hegy ilyenkor
belebúsult nagyon az égbe.
És bánatukban rátaláltak
egymás tétova kezére.
Ha bánat veri omló záporával,
a szívek is úgy kapcsolódnak össze
nehány percre egy színes szivárvánnyal. ... |
2010-04-30 05:39:13 |
|
|
|
|
|
|
Tornóczi Köles Ildikó
Tavasztündér
Aranyhaja libben
holdsugár tükrében,
Tavasztündér táncol
csillagfényes éjben
Lágy, selymes hangja
bűvöli a tájat,
dallamára langyos szél
ringatja a nádat.
Táncol a holdnak,
a szélnek, a fáknak,
melengető szívétől
a folyó megárad.
Szikrázó lép... |
2010-04-30 05:28:24 |
|
|
|
|
|
|
Mikor a tavasz osztja csókjait,
S a zöld erdőkön napsugár ragyog,
Felébrednek a nedves pázsiton
Piciny, fehér kis földi csillagok. . .
A harmatcseppes rétek bársonyára
Fehéren hull ezer csillagvirág,
Felette lágyan elsusog a szellő,
S az erdő szélén intenek a fák. . .
Volt egyszer egy csillag. . . fényes. . . ragyogó
Ezüst s... |
2010-04-30 05:26:55 |
|
|
|
|
|
|
A kősziklákat mindíg irigyeltem,
Kik állnak büszkén, mozdulatlanul,
Állják a villámot, ha rájok sujt,
S a harmat csöppjét, ha fejökre hull.
Számukra soha sincs "talán", se "hátha",
Mint dogmák állnak, oly konok-keményen,
Mint zord, erős és önhitt férfiak,
És hófuvásos, sivatag-nagy télben
Fejükön csipkés jégből a sisak.
A kősziklákat min... |
2010-04-30 05:23:10 |
|
|
|
|
|
|
Tavasszal mindig arra gondolok,
hogy a fűszálak milyen boldogok:
újjászületnek, és a bogarak,
azok is mindig újra zsonganak,
a madárdal is mindig ugyanaz,
újjáteremti őket a tavasz.
A tél nekik csak álom, semmi más,
minden tavasz csodás megújhodás,
a fajta él, s örökre megmarad,
a föld őrzi az életmagvakat,
s a nap kikelti, mi... |
2010-04-30 05:18:58 |
|
|
|
|