|
|
|
... tekintett maga köré. Ilyen révedezően járni csak a megcsalt szerelmesek szoktak, akiknek már nincs több vágyuk. Ez a szegény fiatalember is fáradtan hagyogatta el maga mögött a várost, a házak egyre kisebbedtek, az utcák fogytak és ritkultak, s egy lapos, napfényes mező szélén már integetett a lassú hajlású temetődomb, a kálvária. Nem riadt vissza az enyészet komor színpadától, ha... |
2012-05-15 14:11:20 |
|
|
|
|
|
|
... összetört, a kocsik inai meghibbantak, és a vasút utasai szertezüllöttek, örökre eltűntek a szemem elől. A dal azonban él, a tücsök, ez az apró fűzfapoéta, ez a semmi, ez a ciripelő, zöld fé... |
|
2012-05-15 14:05:04 |
|
|
|
|
|
|
... a telefon képe egyszerre oly nagy lett, hogy az asztalokat, a képeket, az egész szobát s a gázlángokat is eltakarta. A szemei elsötétültek, a gigászi árny feléje rohant, s a vinnyogó zaj egyre nőtt. Már olyan volt, mint a tengermorajlás. A telefon pedig, mint egy levegőben járó harang feléje tört, megragadta a torkát, és fojtogatni kezdte. Védekeznie kellett. Megfeszítette minden ... |
2012-05-15 13:57:21 |
|
|
|
|
|
|
... fogadtam el; mentünk lassan tovább, s ő olykor halkan trillázott, vagy dalolt. A vérem pedig kitartóan csöpögött, mint a végeérhetetlen, síró őszi eső.
Azóta folytonosan dől a vér - egyre jobban és jobban. Körülöttem sóhajtozik a bakacsinszínű, lázas nyári este, az aludni térő mező. A szénaillat ráfekszik a mellemre, s fojtogatóan édes balzsama egészen megrészegít. A ny... |
|
2012-05-15 13:54:44 |
|
|
|
|
|
|
... tisztább és szelídebb fény, mint a szerelmesekén. A szíve oly erősen vert, hogy minden ütését hallotta. Kábult és részeg volt. Elfeledkezett mindenről.
Az óra ütött a falon, s ő egyre játszott. Az aranycsillagok eltűntek a fekete égről, s mégsem fáradt el. Az ablakokban kialudt a lámpa. Az utcák egészen elcsendesedtek. A hegedű még mindig szólt.
Egyszerre azo... |
|
2012-05-15 13:47:33 |
|
|
|
|
|
|
... ránézett:
- Elég volt a játékból... Ezt nem bírom tovább... - Erős, sötét havannát szívott, s hevesen járt fel s alá a szobában.
- Még mindig hazug vagy - folytatta egyre izgatottabban -, képmutató és határozatlan. Le kell vetned az álarcot, mert az őrületbe hajtasz. Le fogom tépni rólad, leszakítom, megalázlak. Letiporlak.
Az asszony nedves macska... |
2012-05-15 13:45:09 |
|
|
|
|
|
|
... beszélt.
- A férjem nincs otthon. Magam voltam. A gyermekeim és a cselédjeim régen lefeküdtek, s én egyedül olvastam valami nagyon nyugodt hangú, hosszú lélegzetű angol regényt. De én egyre izgatottabb lettem, sokszor kinéztem a sötét udvarra; úgy rémlett, hogy az ajtó becsapódott, s a férjem jön. Nem jött senki. Csak a kutyák ugattak.
- Harminchét, harmincny... |
2012-05-15 13:42:48 |
|
|
|
|
|
|
... ajkai remegtek hangtalan, furcsa mozgással. Odaállt a part meredek oldalára s bűvös könnyűséggel ment a vékony sziklaperemen.
A folyó mindig lüktetőbb és lázasabb lett. Ő pedig egyre merészebb, szenvedélyesebb és különösebb. Türelmetlenül tekintett a mozgó égre, s félt és lihegett a belső láztól. Előtte csúszott a folyó sziszegő zöld kígyója, és ő úgy feszült meg ott, m... |
2012-05-15 13:41:15 |
|
|
|
|
|
|
... Isten is csodálja.
Hát még milyen csoda e csendben, amikor
Szellőtől zendül a diófa orgonája!
1977
Egy papírbolt albumába
A papír egyre jobb,
simább és fényesebb -
írni rá valahogy
csak mind keservesebb.
1978
Egy régi fényképre
Alapállás?
Az enyed... |
2012-05-15 13:09:26 |
|
|
|
|
|
|
... Valamiért a fenyőfák fogtak meg a vonatablak által felkínált mozgóképekből. (Szerencsére a vonat elég lassan haladt.)
Vörösfenyők törzsét
csutakolja az alko... |
2012-05-15 13:03:40 |
|
|
|
|