Keresés: feledhet?, Erzsébet királyné megöleti..., A Mamánál., Szabó Pál, Horváth József, Ég a szívem, x, Levél Várady Antalhoz, csodaszép, Mese felnőtteknek, Angyali történet, , Erzsébet királyné megöleti..., királyt, hogy a szokás ellenére lányát, Máriát választotta királlyá. Hiszen ott áll mellette édesanyja, Erzsébet királyné, és híven szolgálja az asszonyi kormányt Garai nádor is, aki sohasem feledheti, hogy mit köszönhet Lajos királynak., De a nemesség hangulata olyan, mint a szél vagy a tengerjárás: hol erre, hol arra csap; alig kezdte el Mária királyné az uralkodást, már főz, A Mamánál., Moretti Gemma:, A Mamánál, Az elmúlt héten hazalátogattam,, a régi kerttõl búcsúzott a nyár,, körülnéztem a nem feledhetõ,, mesebokros, gyerekkori tanyán., A fáradt rózsák szélnek eresztették, illatos, égõpiros szirmukat., Sárgalevelû, öreg fa alatt, Ül a Mama, vár, szeme hívogat., Felémsugár, Szabó Pál, Te!, Simogass csak, meg ne halljam hangod;, Styx vizében mártom meg az arcod!”, , , CLXXXI. szonett, Chopin mazurka szóljon ujjadon,, s a bánatot, reményt feledhetem!, a forma régi, ámde új dalom, máshogyan él a billentyűzeten!, Mert te lehelsz most életet belé,, Tevéled alszik, válladon pihen;, tekintetem csupán e , Horváth József, csodás,, gyökereidet el ne ereszd., Itt pihennek hű halottaid,, visszavárnak féltő rokonok, őrizd gyerekkorod álmait,, mindennél szebb szülővárosod., Feledheted-e a kék Dunát,, Tiszát, amely ballag csendesen, akácvirág hívó illatát,, vitorlást a Magyar-tengeren., Magyarságod hited és rangod,, mit elhagytál, még el n, Ég a szívem, semmi másra,, Csak a sirig tartó boldogságra., Ha mellettem vagy könnyű vagyok,, S körülöttem minden ragyog., A szívem mélyén mégsem te kellesz,, De te érzed sosem feledhetsz., Fényt láttam gyönyörű szemedben,, Kezem összefonódott a kezedben., Szíved titkait megosztottad velem,, Én közben érzelmeket hazudtam neked., Minden szavadat szinte it, x, liter, hangerősítő hogy dolgozott , Levél Várady Antalhoz, lesz? ő , Kinek kivűled nincsen senkije. , Te vagy világa... Lennél oly kegyetlen, Reászakadni hagynád a világot? , S van még egy... a hon! vagy már elfeledted, Feledhető-e, amiről beszéltünk , A lelkesűlés lángóráiban? , Ki tudja, mit hoz a kétes jövendő, Mely álmainknak legkedvesbike, S akkor hazánknak ránk szüksége lesz. - , Látod, csodaszép, fülembe:, Megválthatod magad , Vele mindent elfeledve - , Ha szerettél eleget –, És egy nő talán az asszonyod lehetne , Ha arra kérne, Emberként szeresd(?) , Már nem feledhetem a nap szagát , - a sok-sok életes-jelet , - a zöld fenyőt a kopár dombokon , A vízparti fát, sok csillagot, kis csónakot - , A csattogó vitorlát -, A , Mese felnőtteknek, elcsábíthatsz? - figyelmeztettem., - Dehogynem! - mondta, s valami édes zenét hallottam., Egy percre elringatta a szívemet, aztán emlékeket idézett, hallgattam. Ezek feledhetők, de valami más, valami új is volt ebben, ami megfogott, itt tartott. Elgondolkodtam, de nem, ez nem lehet!, - Annyi tévedés után, a magam korában, miért hinnék a cs, Angyali történet, nem terítettek eléjük virágszirom szőnyeget... nem múlt el minden nehézség, akadály... ezer probléma vár még rájuk.. ezer megtorpanás... de talán mindenképpen és most, , ,KiNeHagyd, Ki Ne Hagyd