|
 |
|
|
Te jössz, rámnézel - én tükörben élek.
Te megérintsz - csak kísértet vagyok.
Egyszer megöltél - most miért ölelnél?
... |
| 2011-03-31 04:25:39 |
|
|
|
|
|
|
|
Csak azt mondjuk útnak, mi hazaér,
csak azt látjuk égnek, mi betakar -
kéznek csak a kinyílót.
... |
|
|
| 2011-03-31 04:25:24 |
|
|
|
|
|
|
|
A tó kiszárad, a víz elszivárog,
a hold elfogy, homokszemek peregnek.
Az én valóságom is elszivárgott.
... |
| 2011-03-31 04:24:52 |
|
|
|
|
|
|
|
Könnyek, vaskések, hová lettetek?
Elmondhatatlan telek, elporlott alkonyok?
Kettőnk között már rég a szél bolyong.
... |
|
|
| 2011-03-31 04:24:37 |
|
|
|
|
|
|
|
Az ég vörös felhőiben a szél,
sorsok a csillagokban - földön-égen
fényesedő jelek.
... |
|
|
| 2011-03-31 04:24:08 |
|
|
|
|
|
|
|
Beomlott tárna mélyén nap világít.
Hófelhők fölött hold úszik az égen.
Csak Te nem vagy, ki belőlem születtél.
... |
| 2011-03-31 04:23:52 |
|
|
|
|
|
|
|
A test vaskelyhéből a föld erői
füstben lengnek az áldozati égre.
Ujra és ujra vérrel föltelődik.
... |
| 2011-03-31 04:23:18 |
|
|
|
|
|
|
|
Tücsök, kis lélek, parázsról cirpelő.
Fecske fenn és lenn, ív és homorulat.
Megkövült barna tekintet.
... |
| 2011-03-31 04:23:00 |
|
|
|
|
|
|
|
Füstté változott bokrok közt bolyongok,
földbe taposott utak kanyarognak.
Elmúlt ablakok mögött rőzsetűz ég.
... |
| 2011-03-31 04:22:32 |
|
|
|
|
|
|
|
Esőverte lánycsontok, kopár, kitárt táj,
korhadt fák, sárbatiprott városok, deres mezőség.
Ezer ősz lángol két-három bogyóban
... |
| 2011-03-31 04:22:19 |
|
|
|
|
