|
 |
|
|
Pilinszky János
Azt hiszem
Azt hiszem, hogy szeretlek;
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
De láthatod, az istenek,
a por, meg az idő
mégis oly súlyos buckákat emel
közéd-közém,
hogy olykor elfog a
szeretet tériszonya és
kicsinyes aggodalma.
Ilyenkor ágyba bújva félek,
mint a természet éjfél idején,|... |
| 2010-04-24 00:46:31 |
|
|
|
|
|
|
|
... önfeledten.
Ormányos tehenek, borjak
visítoznak, zsinatolnak,
prüszkölik a port hátukra, -
fellegekig leng a fodra.
Nagy komor felhők a bikák,
hangtalanul döntik a fát:
nekidőlnek, kitekerik,
csámcsogják a leveleit.
Szél sodorhat emberszagot:
a sok ormány fölkunkorog,
szimatolón magasba vág:... |
|
|
| 2010-04-23 07:40:25 |
|
|
|
|
|
|
|
... minden féltő gondot
Néhány búcsúzó szóval annyit mondott:
Vigyázz magadra gyermekem!
Azután egyszer Ő is útrakelt...
Végső tekintetével átölelt és indult
hangtalanul, csendesen...
Elment! Elment! Hiába keresem
Ő utazott el - ismételgetem.
Tudta hogy örök hajlék hívja fenn
És most előrement és hazavár
Csak egy kevés idő ... |
| 2010-04-21 20:41:07 |
|
|
|
|
|
|
|
... elidőzhetek,
Múltamon még osztozkodhatom.
Föld alatt az eltemetett évek,
Tenger ráncba rándul homlokom,
Tó tükréből kiszáradt az arcom,
Ideiglenes lett az otthonom.
Hangtalanul sírok itt magam.
Itt - ahová mindég hazavágytam,
Itt - ahol már senki-semmi nincs,
Csak emlékeim sárguló akáca.
Gö... |
|
|
| 2010-04-20 22:22:32 |
|
|
|
|
|
|
|
... réten...
S meglelni majd nem lehet semmit se már.
Csak nézni, hogy fölfele ... |
|
|
| 2010-04-18 09:05:26 |
|
|
|
|
|
|
|
... érezzük magunkat, s gyakran nem teszünk mást, mint szolid öntudatossággal nyugtázzuk lelki nagyságunkat.
Akkor viszont, amikor a telítettségnek ebben az emelkedett állapotában valaki hangtalanul hozzánk simul, és rongyos kis tarisznyájából szeretetmorzsákkal kínál, meghökkenünk.
Hirtelen kiesünk a nagyság szerepéből, és zavartan szembesülünk az új helyzettel: nem tündökö... |
| 2010-04-14 10:45:11 |
|
|
|
|
|
|
|
Bella István:
Utóirat egy szerelemhez
Reggeledik odakünn és bennem
lassan felkél a nap.
Kirajzolódik arcod, és szerelmem
lepkéi kirajzanak
a fényre, hol a tollászkodó bánat,
késő madár, az égbehamvasul,
s megőrzi a magányt, mit magának
se mond az ember, csak így, hangtalanul... |
| 2010-04-13 20:15:30 |
|
|
|
|
|
|
|
Kerék Imre
-Fa
nézd ezt a görbefát ahogy
önnön belső terében áll
s hangtalanul szívósan őrli
gyökerével a csontkopár
sziklakövet tanuld fegyelmét
ahogy az örvénylő időben
kitartón dacol a szelekkel
mint valami pompeji őrszem
a lombját perzselő napot
sebtépő fagyok éles körmét
tűrve formálja magát vég... |
| 2010-04-11 21:15:21 |
|
|
|
|
|
|
|
... porban.
Én sem különb náluk.
S még csak nem is mentség:
sem lágy női hangból,
sem érces férfiszóból
nem hallom
zenéjét, csengését!
Anyanyelvem, mégis,
hangtalanul is elválasztod
a sötétségtől a fényt.
Kulcs volt az értelemhez
anyanyelvem, általa
csöndön át is utat
tört hozzám a tudat.
Múlt s jövő tár... |
| 2010-04-11 19:32:19 |
|
|
|
|
|
|
|
... konyhát. Közben oda-oda pislantott a pillangóra, félve, nehogy eltűnjön, de az nem mozdult. Aztán boldogan bújt ágyba, úgy helyezkedett, hogy fekve is láthassa a kis jövevényt. A pillangó hangtalanul felröppent, és megpihent a kiságy végében. A süni sokáig feküdt még nyitott szemmel. Azon az éjjelen mosolyogva merült álomba.
Másnap reggel vidáman ébredt. Úgy tűnt, a csodálato... |
| 2010-04-10 14:59:18 |
|
|
|
|
