|
|
|
Kovács Erika :tudod...
- csak a fák,
azok a csodálatos lelkemig hajló barna fák,
akik értik-érzik minden halk lélegzetem,
és mozdulatlan szépülnek bennem,
mint száz más múlhatatlan pillanat -
... |
2011-09-24 19:05:21 |
|
|
|
|
|
|
... http://www.kephost.com/download.php? file=lkp3of67d9vuymh3itvz.gif [/kep]
Könnytelen arcomon
magam rajzolta álmaim találta... |
|
2011-09-24 19:03:41 |
|
|
|
|
|
|
... Erika : Aludj
aludj
míg én csendes szavakat
gyűjtök neked
most lelkem is lábujjhegyen jár
aludj
csak halkan súgom füledbe
hogy olyan jó lenne
elmerülni benned
egy szelíd szédülésben
talán szíve... |
2011-09-24 19:02:05 |
|
|
|
|
|
|
... csókoltalak!
Mi is történt velünk?!
Jó volt ez így?!
Szép volt.
Tudtam, hogy mit szabad,
de a vágyam megmaradt.
A gondolat józan,
a test lázad csupán.
Reszkető lelkem
a boldog percet félti!
Milyen fájdalmas
józannak lenni!
Szemem lehunyva,
de látom szemedet.
Simogatáshoz máris
emelném kez... |
|
2011-09-24 17:51:07 |
|
|
|
|
|
|
... könnyedért.
Higgy... |
|
2011-09-24 17:49:00 |
|
|
|
|
|
|
... sokat bűvölt a gyász,
a hollós téli bút daloltam.
A bátrakkal hadd mondom el:
panaszkodtam, mert balga voltam.
Én Istenem, legyek vidám,
ujjongjon újra puszta lelkem,
mint rég, mikor falum felett
az első forrásvízre leltem.
Ködökbe csillanó sugár,
víg fecskeszó bolond viharban,
tudatlan gyermekhang legyek
a jajgató... |
2011-09-24 17:09:36 |
|
|
|
|
|
|
Karinthy Gábor: Éjszaka
Állok a lelkem éjszakáján
magamban és rád gondolok.
Egykedvűen és gőgösen -
ha nevetek, nem zokogok.
Ha jól van így, hát jól van így is, -
olyan mindegy, hogyan szeretlek.
Olyan mindegy: virág vagy éjfél,
hogy megöllek vagy megö... |
2011-09-24 16:53:51 |
|
|
|
|
|
|
... vagyok...és húnyt szemmel és
mozdulatlanul és remegve tűrtem,
hogy karjaimba fészkelje magát,
s mintha egyetlen érzék erejébe
gyűlt volna testem-lelkem minden éhe
és szomja és a beteljesedés
minden ígérete, csak a tapintás
néma ajkával s vak szemeivel
szürcsöltem, láttam, éreztem, öleltem
... |
2011-09-24 16:25:56 |
|
|
|
|
|
|
... szélnek?
Szívemben elbődül a bánat,
de csak befelé önmagának!
És,hogy a hangját én se halljam,
összeharapom lázas ajkam,
a jajkiáltás föl ne törjön,
inkább a lelkem összetörjön!
Minek a szív,minek a lélek?!
Már nem tudom,miért is élek,
mért húzom,húzom,mint az állat
e sorsot,amely csupa bánat.
Csak nézek,nézek esde... |
2011-09-24 16:05:14 |
|
|
|
|
|
|
Magányomban álmodom
Álmodom, mint mindig...valami jobbról és szépről...
A fájdalom és félelem beburkolására álmot szövök, s mégis mikor a valóságra ébredek, lelkem jobban fáj, mert álmom nem vált valóra. Merengés arról, ami lehetne, de mégsincs..főként arról, amire vágyom..de soha sincs.
Magányomban álmodom Egy út van kifelé ebből az elviselhetetlen érzés... |
2011-09-24 15:22:56 |
|
|
|
|