|
 |
|
|
Babits Mihály: Csak egy kis méhe...
De jó ébredni fehér falak közt
madárszóra,
ahogyan engem már ma költött
a hajnalóra.
Nap néni oly szelíden mosolygott
az ablakra
éji viharnak könnyes emlékét
szárogatva.
De mint egy morcan kedélyes bátya
vastag hangja,
mordult be kintről az öregtemplom
morc... |
| 2009-11-22 22:38:19 |
|
|
|
|
|
|
|
... Mihály: Csak egy kis méhe...
De jó ébredni fehér falak közt
madárszóra,
ahogyan engem mára költött
a hajnalóra.
Nap néni oly szelíden mosolygott
az ablakra
éji viharnak könnyes emlékét
szárogatva.
De mint egy morcan kedélyes bátya
vastag hangja,
mordult be kintről az öregtem... |
|
|
| 2009-11-22 22:03:20 |
|
|
|
|
|
|
|
... is végigfutott a pír. Péternek tetszett a látvány, el is mosolyodott, de még hagyta pár pillanatig vergődni a lányt, és csak utána szólalt meg:
- Haragudj. Így mondják. - mosolygott - és nem haragszom. Még most sem vagy hajlandó elárulni, miért nem jársz sehova, és mi lett a karoddal?
Péter tudta, hogy nem illik ilyen makacsul faggatózni, de kíváncsi volt, és... |
| 2009-11-22 15:10:28 |
|
|
|
|
|
|
|
| ... látott, attól kővé dermedt, a szépségnek ilyen természetes, egyszerű megjelenését nem szokta ő meg. Óriás ágyban, puha, gyönyörű ruhában egy tündér aludt ott. Arca mely régóta csak álmában mosolygott, szebb volt mindennél mit a legény eddig láthatott. Gyönyörű haja, hófehér karja elbűvölte a bátor lovagot. Nesztelen a szobába lépett és az ágyhoz osont. Órákon át nézte a szépséget ... |
|
|
| 2009-11-22 15:07:07 |
|
|
|
|
|
|
|
... a lány arcára. Az alvás tette-e, vagy a hirtelen támadt jókedv, de teljesen ébernek és lelkesnek érezte magát. De nagyszerű! Bemehet! Ferratan pedig, bár a szája nem mozdult, magában mosolygott, hogy a kislány ijedt habogásból milyen gyorsan vált vidám hálálkodásra. Az ajtóban, mikor keze már a kilincsen volt, hátrafordulva megkérdezte a lány nevét.
- Virid Gallilaris vagyok.... |
|
|
| 2009-11-22 15:03:17 |
|
|
|
|
|
|
|
... latolgatta, hogyan folytassa a mesét, mikor az ajtó kissé nyikorogva kinyílt mögötte. Édesapja állt ott, egy magas, bajuszos, szakállas, erőteljes férfi. Arca komoly maradt, de a szeme mosolygott, mikor Lari hátrafordult a hangra, és leejtette öléből az irkát.
- Te lány, már megint nem a leckéddel foglalkozol? - csupán megjátszott szigorúság volt ez.
- Hát̷... |
| 2009-11-22 15:01:00 |
|
|
|
|
|
|
|
Mihail Bulgakov
A Mester és Margarita
Fordította
Szőllősy Klára
HUSZONNYOLCADIK FEJEZET
Korovjov és a Behemót utolsó kalandjai
Valóban kirepült-e ez a négy alak, vagy csak a halálra rémült lakók szeme káprá... |
| 2009-11-22 14:39:40 |
|
|
|
|
|
|
|
... letörlesztődik, és ez csak most történt meg, úgyhogy mindeddig semmit se küldhettem. Most azonban, hála a jó Istennek, alighanem megint küldhetek majd, sőt általában elmondhatjuk, hogy ránk mosolygott a szerencse, éppen ezt akarom sietve közölni veled.
Először is, képzeld csak, drága Rogyám, a húgod már másfél hónapja itthon van velem, és többé nem is kell elszakadnunk ... |
| 2009-11-22 14:38:15 |
|
|
|
|
|
|
|
| ... házigazdája volt. Örömében gyorsan összehívta a fecskéket; de mire odaértek, a falevél már nagyon fáradt volt. Ott... |
| 2009-11-22 00:57:32 |
|
|
|
|
|
|
|
... gondolnátok gyakran és erősen, teljesülne. Utána jöhetne a következő. De az emberek nem így élnek. Mindent akarnak, és rögtön, ezért gyakran semmit nem kapnak.
- Én már tudni fogom - mosolygott a lány. - Követem a tanításodat, Aurisz.
- Igen... Ha felébredve el nem felejted...
Álmodom...
... |
| 2009-11-21 23:28:18 |
|
|
|
|
