|
|
|
Rakovszky Zsuzsa:
Egyezkedés
És ha ez most komoly, ha tényleg ez lesz,
amit a sűrülő
jelek, bár kétesen, előlegeznek,
egyértelmű idő?
Ha a lehetséges világra dől, ha
kimoccantva a kő
jelen, ezer fakó lábán alóla
félmult nyüzsög elő,
mi eddig fojtva lappangott, de hatni,
jelezni így se... |
2011-04-08 15:17:57 |
|
|
|
|
|
|
Vasadi Péter : A szó
Mindenkiből ömlik a szó,
de a lét épp csak csordogál.
Pedig a szó léttelenül
hanyattesett szárnyas bogár.
Tömérdek együtt is kevés,
még él, s minek? Bár múltja van,
mit kapálózva sem felejt,
mert szállt, zizzent; most múlttalan
lég-szabdalás az élete,
forog-forog, beszél-beszé... |
|
2011-02-20 19:58:05 |
|
|
|
|
|
|
Garai Gábor: Bizalom, 30 év válogatásának következő fejezete: IGEN
GARAI GÁBOR: Mérleg hava
1.
Kegyelmes ősz, híg-arany lomb a fákon;
még szél se jár, a bolygók odafenn
békén tűnődnek összhangot sugárzón;
a hétrét görbült Világegyetem
most csöndesen ring, s nem rezzen a mérleg
nyelve; az égi-... |
2011-01-30 18:48:39 |
|
|
|
|
|
|
SZABÓ LŐRINC
ELMENTÉL, S MEGNÉMULT A TÁJ
Elmentél, s megnémult a táj. Halott erdők
mélyébe tűnt az eddig oly vidám visszhang
s ott hangtalan zokogva nem figyelt többé
hívó szavamra, nem akarta napfényes
örömmel visszamondani neved, melyre
tegnap még együtt s boldogan tanítgattuk.
A délután biztató zöldj... |
|
2011-01-28 20:58:50 |
|
|
|
|
|
|
...zalan tibor
Távolodás
I.
ez a szélverés Megalázó
ahogy csapkodja az ablakokat
homályba merűl el a boltozat
on az írás Apa nyűtt zászló
val kezében Rossz lemezjátszó
recsegő slágerére Lép szokat
lan arccal Talán fénykép riogat
így Egy repülő égi átló
mentén húz Felfelé a korsó
mély... |
|
2011-01-24 12:23:39 |
|
|
|
|
|
|
A táj most olvadt tűzben reszket, de a szél
a forró levegőbe vágja késeit,
hogy ing a ház s a kerekfaru dombok is
vonaglanak, mint a cirkuszban egy kövér
artistanő, kit férje tőrrel hány körül,
vonaglik mozdulatlan vonaglással a
deszkák előtt; s e domb, e tőrök, mind a Föld
a reszkető léggombolyaggal titkos és
léttelen szíjjon rántva lódul a ... |
2011-01-11 19:03:47 |
|
|
|
|
|
|
Van a tárgyaknak könnyük. Érzem olykor,
hogy sírnak a szobámban nesztelen;
sötétedő, sejtelmes alkonyokkor
bús lelküket kitárják meztelen.
Tán azt hiszik, nem látja most szem őket:
ki járna a sötétben eleven?
De én, szobáknak baglya, nézem őket,
örülve, hogy van, aki sír velem.
Nézem, hogy elhagyja magát az asztal,
silány t... |
2011-01-11 18:18:47 |
|
|
|
|
|
|
Ész! mikor esztelen csatákba teuton örvény
elragadt,
vitted-é magaddal a drága heidelbergai dombokat?
és ha a régi szók gyürűit szellemed megpörgeté,
készen a hivásra multad óriásai jöttek-é
vállukon kivinni a zajból? Vagy, szegény, már rég előbb
a szavak varázs kövéről lesikárltad a bűverőt
és amely évezreken által szítt magába annyi színt
s... |
2011-01-11 16:38:40 |
|
|
|
|
|
|
Nemes Nagy Ágnes: Paradicsomkert
I
Egy szál kövér pipacs lobog,
hol az erdőig ér a rét,
egy szál pipacs, fél-szirmát lekonyítva,
akár a nyúl a fél-fülét.
Itt a határ. Itt reng a páfrány,
míg a karhossznyi sün kilép,
a völgybe innen hempereg le,
akár egy pohos barna-medve,
nem borzolódó, lágy tüskéivel
a hom... |
2010-12-06 21:56:38 |
|
|
|
|
|
|
Rakovszky Zsuzsa
Egyezkedés.
És ha ez most komoly, ha tényleg ez lesz,
amit a sűrülő
jelek, bár kétesen, előlegeznek,
egyértelmü idő?
Ha a lehetséges világra dől, ha
kimoccantva a kő
jelen, ezer fakó lábán alóla
félmult nyüzsög elő,
mi eddig fojtva lappangott, de hatni,... |
2010-10-23 16:46:42 |
|
|
|
|